Az ember azt hinné, szőlő csak olyan nagy borvidékeken terem, mint az egri, a soproni, a villányi vagy a tokaji. Pedig ott van sok helyen, az Alföld homok borította tájain például mindenütt. Legalábbis húsz-harminc éve még ott volt. Manapság azonban rohamosan zsugorodnak a szőlőskertek.
Végzős orvosaink kétharmada fontolgatja, hogy elhagyja az országot, s külföldön alapozza meg a jövőjét. Rossz ez mindenkinek. Nekünk, akiknek a pénzéből kiképzik őket, s végül mást gyógyítanak, és rossz nekik is, mert kénytelenek kiszakadni az addigi környezetükből. De vajon mi lehet a döntésük oka?
Felbolydult méhkashoz hasonlít Somogysárd. Hogyisne, amikor az utolsó alkalmazottakat is elbocsátották a rendőrség által fenntartott lótenyésztő telepről, s az ezerháromszáz lelkes faluban hirtelen negyven százalékra ugrott a munkanélküliség. A polgármester méltánytalanságot említ, a rendőrség veszteséget.
Három uralkodócsalád megkülönböztetett bizalmát élvezhették a Hunyady grófok az elmúlt százötven évben. Most a magyar nyelvvel, a magyar földdel, a magyar világgal kell bensőséges viszonyt kialakítania a Nyugatról hazatelepült József grófnak, aki ősei földjén gazdálkodik Somogy megyében.
Különös módon vívott ki magának Tiszaderzs országos hírnevet. Richter Tibor egy napon a rendőrségen bejelentette, hogy márpedig ő a polgármesteri hivatal előtt kanyarodó országutat felerészben le fogja zárni. Augusztusban meg is tette. Így tiltakozott a férfi azért, mert a falu alkalmazottai nem kapták meg a rendes havi fizetésüket.
Embert is égettek valaha Nemesnépen, olyannyira erős volt a közösség önvédelmi akarata. Manapság egy tiltakozó beadvány megfogalmazására sem futja. Pedig olyan anyagot locsoltatott ki egy osztrák cég a falu határában, amiről senki sem tudja, micsoda – de, hogy büdös, az biztos.
