Sport

A kedves olvasó már hosszabb ideje nem láthatta ezt a fotót itt, a sportoldal tetején. Ugyanis az őszes szakállú úr, a sportrovat gazdája, vagyis Palágyi Béla huszonkét esztendő után búcsút intett a Szabad Földnek.
Egy darabka Itália költözött Óbudára. A III. Kerületi Torna és Vívó Egylet (TVE) sporttelep focipályáira öt olasz edző focitudását töretlen lelkesedéssel, kitartó játékkal és küzdéssel szívta magába több mint száz tehetséges magyar gyerek – lányok és fiúk – az egyhetes CIB Italia Focitáborban.
Az Európai Kick-box Szövetség (WAKO Europe) elnökévé választották Király Istvánt, ami nem csak sportága, de a magyar sportdiplomácia sikere is. A Király Team alapító vezetőedzője, pointfighting kategóriában a felnőtt és utánpótlás szövetségi kapitánya, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar oktatója, és nem mellesleg VI. danos mester.
hiába nagy horgász Biros Péter, ám többnyire visszaengedi a kopoltyúsokat. Idén aranyhal akadhatott a horgára, s nyilván visszadobta, hiszen minden kívánsága teljesült. Nyakába akasztották a harmadik olimpiai aranyat, és megválasztották a kontinens legjobb vízilabdázójává.
2008 az olimpia éve volt. Bár a versenyeken jó ideje túl vagyunk, Peking utóhatása a mai napig tart. Hogy mást ne mondjak: az országok éremlistáján a 21. helyről a 20.-ra léptünk elő, megelőzve Lengyelországot.
Azért ritka dolog, amikor a sportban a mérkőzéseknek olyan dramaturgiájuk van, mint most a macedóniai női kézilabda Európa-bajnokságon a magyarok összecsapásainak volt. Először is véget ért az olimpia, ahol a negyedik helyezésünkkel nem is szerepeltünk rosszul.
A jó ég tudja, miként áll össze a véletlenek halmazából egy sportág sikere! Vajon mi vitte 1937-ben a Budapesti Korcsolyázó Egyesületbe Békésit, Halászt, Hubai-Hrubyt, Jeneyt, Lónyai-Lifkát meg a többieket, hogy aztán országos bajnok csapatot alkossanak?
Sokáig irigyeltem a műugrókat. Kiállnak a dobbantódeszka végére a tökéletes alakúra formált versenyzők, aztán fittyet hányva a gravitációra, nekivágnak a légnemű térnek, és akár az aranyszárnyú szitakötők, szemmel alig követhetően szökkennek, cikáznak, tekerednek, csavarodnak, majd szolidan a vízbe csobbannak. Szállnának tán tovább is, de éppen ott ülnek a pontozók, hát nem repülnek tovább.
1953. november 25-én zöldséglevest és szilvás gombócot ettünk ebédre a népi kollégiumban. A leves híg volt, gombócból pedig egyet adtak, igaz, az jókora volt és alaposan meg volt forgatva pirított zsemlemorzsában. De hát mi, másodikosok szemrebbenés nélkül bevágtunk volna ötöt-hatot egy ültő helyben belőle. Jánosi Béla igazgató, aki szíve mélyéből utálta a futballt, mint minden kollégiumi fegyelmezetlenség forrását, ezúttal megkért néhányunkat, maradjunk lent az ebédlőben és segítsünk átrendezni az asztalokat. Hosszába raktuk őket, egymás mellé. Mint kiderült, azért volt erre szükség, mivel középre került az igazgatói irodából lehozott Orion világvevő rádió. Aztán sorakozó, ebédlőbe indulj, sercegés a rádióból, végül felhangzott Szepesi György hangja. Elkezdődött az évszázad mérkőzésének közvetítése… Még ma is a hideg ráz, ha rá gondolok! Ugyan Béla bácsit ki utasította rá, hogy meghallgattassa velünk? Mert magától nem tette volna, az biztos! És már a „hatóság” is ilyen biztos volt a győzelemben?
Imádom a jégkorongot! Valódi, férfias játék. Valamikor azt mondták róla, hogy az atomkor sportja, és ez igaz is.
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.