Sztojan jó választás

Az egykori szerb légiós – aki két évtizede él nálunk, és feleséget is itt választott magának – megtartotta tárgyilagos különállását, és a honi, belterjes érdekekre mit sem adva, elefántként tör-zúz a sportág porcelánboltjában. Egyetlen érdeket tart szem előtt, ez pedig az eredményesség. Úgy döntött, fiatalít, ezért szemrebbenés nélkül kihagyta a keretből Dávid Kornélt, a kosárlabda „szent tehenét”, akinek hőstetteiről rendre érkeztek külföldi médiahírek, ám itthon nem sok hasznát vettük játékának. Kimaradt Gulyás Róbert is, aki nélkül korábban elképzelhetetlen lett volna a nemzeti csapat, és aki ráadásul éppen most tért meg egy hosszas légióskodásból. Olyan fiatalok kaptak helyet az együttesben, akikkel két-három megméretésnek is neki lehet vágni, ha most nem sikerülne Bulgária és Bosznia-Hercegovina „testén át” kijutni az európai viadalra.
Nem ma volt, amikor utoljára Európa-bajnokságon szerepeltünk: Salgótarjánban 1998-ban, Halm Roland triplájával, 60:59-re vertük az akkor világbajnoki ezüstérmes oroszokat, és ez bizony Eb-részvételt ért! Két esztendővel ezelőtt Újvidéken Izrael volt a végállomás, így az idén, ha nem akarjuk végleg leíratni magunkat az európai elitből, fel kellene oda érni. A felkészülési mérkőzéseket Tallinban kezdte a csapat. A házigazdákon kívül Lettország és Ukrajna vett részt a tornán. Ivkovics szerint a mieinket azért hívták meg, hogy mindegyik csapatnak legyen egy jó napja, mikor ellenünk lép parkettre. Erre megvertük az észteket, és az ukránoktól is csak négy ponttal kaptunk ki.
A következő tornára Szombathelyen került sor, ahol majd a Bulgária elleni pótselejtezőt is vívjuk. A szlovákokat meglepően könnyen intéztük el, aztán az észtek elleni visszavágó következett. A balti államok kosárlabda kultúrája köztudottan fejlett, ligameccseket vívnak egymással, és a klubcsapataik is ott vannak az európai kupatornákon. Fűtötte is az észteket a hazai fiaskó miatti visszavágás vágya, ám a hajrában – igazán csak minimális bírói segédlettel – mi nyertünk, 81:76-ra. Persze hogy boldog volt Sztojan és segítője, a Szolnoki Olaj trénere, Pór Péter. Arra a kérdésre, hogy nem volt-e lámpaláza szövetségi kapitányként, Ivkovics azt válaszolta: „Csak azért imádkoztam, bármi lesz is az eredmény, a fiúkat ne bántsa a közönség. Engem bánthatnak, én meg kibírom!”
Nem „bántás” volt. Taps járt a Pannónia Kupa-győztes magyar válogatottnak. Ámbár a helyszínt illetően nem volt szerencsés a választás. A hatalmas szombathelyi csarnokban csak lézengett a néhány száz néző. Hiába, a városban a „Hali” focicsapata a sztár. Szolnokon vagy Körmenden falrepesztő hangulatban biztatta volna a telt házas közönség a fiúkat. Bulgária ellen, a tétmeccsen elkel majd a harsányabb szurkolás. Ez a sokra hivatott, fiatal gárda bebizonyította, megérdemli a közönség támogatását, ami ráfér a sportág egészére is.