Egyet mondtak, kettő lett belőle

Egy generációkon átívelő, hatalmas családi vállalkozás a magyar vízilabda. A sportágban genetikusan öröklődik a zsenialitás, a siker elől nehéz elugrani a kiválasztottaknak. Van egy hóbortos álmom: egy Balaton nagyságú medencében összegyűjteném a magyar póló valamennyi csillagát, és egymás ellen játszatnám őket. Szembe kerülne Szívós István, az 1952-es olimpiai bajnok a fiával, az 1976-os montreali győztes csapat tagjával, majd kiállna ellenük Szívós Marci, napjaink klasszisa. Gyarmati Dezső az unokája, Hessz Marci együttese ellen ereszkedne vízbe, de nem lenne rossz csapat a Konrádokból kiállított gárda sem, amelyik, mondjuk, a Vargák ellen meccselne. A vidék is képviseltetné természetesen magát: ott lenne Szolnokról, a hatszoros magyar bajnok Dózsából Hasznos István, a helsinki aranyérmes, a bátyjával, Ferivel, és persze a Pista fiúval. Boros Ottó állna az egyik képzeletbeli kapuban, Tamás fia vezetné rá a labdát, miközben Kanizsa próbálná szerelni.

SportPalágyi Béla2008. 05. 09. péntek2008. 05. 09.
Egyet mondtak, kettő lett belőle

A parton Kemény „Fecsó bácsi” és fia, Dénes sétálnának, ők a legígéretesebbeket tartanák szemmel. Egyszóval merész, szélesvásznú produkció lenne – kár, hogy még álomnak is túl merész. Mindezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy milyen kicsi is ez a honi vízilabdavilág. Vége lett a bajnokságnak, és a TEVA–VasasPlaket vitte el a pálmát. Mondhatnánk, hogy papírforma, de nem az: a Domino Honvéd elsőségére sokkal többen fogadtak volna, mint a piros-kékek sikerére. Ezzel szemben az olimpiai bajnokokat soraiban tudó Domino elbukott, amire ráment Kovács István edzői pozíciója. Viszont Eger, Gerendás György fanatizmusának is köszönhetően, finalista volt, ami mindenkép biztató üzenet a vidéki póló barátainak.
Hogy mekkora végül is a hazai vízilabdavilág? Egészen kicsi: miközben Földi Lászlót, a Vasas trénerét az egekig emelték szurkolói, talán nem is gondoltak rá, hogy a sikeres edző éppen harminc évvel ezelőtt, 1978-ban a szolnoki Damjanich uszodából került a Vasasba, Rusorán Péter edzőnek köszönhetően. És miközben az ő szerencsecsillaga a magasba emelkedett, egykori együttese az idén elbúcsúzott az első osztálytól. Hosszú-hosszú idő óta először zajlik Szolnok nélkül az OB I-es küzdelemsorozat – hacsak valamelyik csapat meg nem gondolja magát, és le nem mond a feljutásról. Ha az Eger sikere a vidéki póló dicsősége is, a szolnoki kudarc azt bizonyítja, a végvárakban nincs minden rendben.
Természetesen kíváncsi lettem volna Földi Laci véleményére, mit szól egykori csapata kudarcához, ám ő nem kívánta más klub munkáját minősíteni. Inkább a saját feladatait emlegette: azt, hogy a Final Fours-ban a Mladost Zagrab, a Pro Recco és a Jug Dubrovnik vár rájuk, és ebben a négyes csatározásban maradandót kellene alkotni. Itthon ez már sikerült: edzőként az volt vele szemben az elvárás, hogy négy év alatt szerezzenek egy bajnoki címet – kettő lett belőle. Az Euroliga négy legjobb csapata közé kerülni nem semmi, ez hosszú évek óta nem sikerült egyetlen magyar csapatnak sem! De ha már ott vannak, a vízilabdasportunk rangja derekas helytállásra kötelezi őket. Különösen így, Peking felé félúton…

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek