Lassan véget ér az olimpia

2008 az olimpia éve volt. Bár a versenyeken jó ideje túl vagyunk, Peking utóhatása a mai napig tart. Hogy mást ne mondjak: az országok éremlistáján a 21. helyről a 20.-ra léptünk elő, megelőzve Lengyelországot.

SportPalágyi Béla2008. 12. 19. péntek2008. 12. 19.
Lassan véget ér az olimpia

A kalapácsvető Pars Krisztián augusztus 17-én kevéssel maradt le az olimpiai dobogóról, a negyedik helyen végzett. Érdemes felidézni a döntő legjobbjainak eredményét: az olimpiai bajnok Primoz Kozmus lett 82,02 méteres eredménnyel, második Vagyim Gyevjatovszkij 81,61 méterrel, harmadik Ivan Tyihon 81,51 méterrel – majd Pars Krisztián következett 80,96 méteres teljesítménnyel. A második és harmadik helyezett fehérorosz versenyzőnél a vizsgálat túlzottan magas tesztoszteronszintet állapított meg, így felvetődött a dopping gyanúja. Gyevjatovszkij 2000-ben, a sydneyi olimpián már fennakadt a szűrőn, két évre el is tiltották, Tyihon viszont háromszoros világbajnokként és egyszeres Európa-bajnokként „gáncs nélkülinek” számít, beindult hát a harc a doppinggyanú eloszlatásáért. Kézenfekvő magyarázatként az kínálkozott a fehérorosz szakvezetés számára, hogy valamelyik gél vagy ismeretlen kenőcs tartalmazhatott tesztoszteront, melyről a sportolóknak és a sportorvosoknak sem volt halovány dunsztja sem.
Ebben az ügyben már novemberben döntenie kellett volna a NOB fegyelmi bizottságának. Ám súlyos egyéniségek álltak mindkét oldalon! Nem is mert a fegyelmi bizottság hozzányúlni a sorrendhez, azt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának asztalára helyezte. December 10–12. között ülésezett a nagy hatalmú testület, mely végre pontot tehetett a pekingi olimpia kalapácsvető-versenyeinek végére. Aztán eldőlt: a két fehéroroszt eltiltották, Pars Krisztián lett az ezüstérmes. Krisztián karácsonyfája alá ezüstérem kerül – bár a fiatalember nem tud úgy örülni a nemesfémnek, mint ha azt a döntő napján akasztották volna a nyakába.
A sportoló a rétesként nyúló ügy kapcsán így nyilatkozott: – Én biztos, hogy nem „kokszolok”, nem tömöm magam tele szerekkel, mivel még sokáig szeretnék versenyezni és olimpián dobogóra állni. Eddig ez nem jött össze, de ami késik, az nem múlik… Csupán erőből nem tudok 82 méter fölött dobni, fegyverem a gyorsaság és a robbanékonyság. Amivel vihetem valamire, az a technika, ezt pedig gyakorolni, csiszolgatni kell, nem pedig tiltott szerekkel fejleszteni.    
Lehet, hogy valamikor még hálásak leszünk a pekingi olimpia kudarcaiért? A sportágakban jóleső pezsgés indult meg, fiatalok kaptak kedvet a sportvezetői munkához, vívásban, kajak-kenuban, ökölvívásban, öttusában már a struktúrákat is feszegetik, miközben a sikersportágakban szerencsére minden marad a régiben. Úszóink, vízilabdázóink a szokott felállásban folytatják.
Sajnálatos módon sem az atlétáknál, sem a kosarasoknál, röplabdásoknál, teniszezőknél nem látszik az alagút vége. Hja, kérem, ha egyszer kiesünk a világ piksziséből, oda évtizedekig tarthat visszakapaszkodni. Szemléltető oktatásként legyen példa a labdarúgás: mit összeszenvedünk egy hajszálnyi sikerért is…
Apropó: labdarúgás! A pekingi olimpia iránt a legkisebb érdeklődést a focifüggő Argentína lakói mutatták: csupán 11 százalékuk lógott a tévén azokban a hetekben. Hja, kérem, ha nekik „házon belül” van mit nézni!
Egyébként világszerte több mint kétmilliárd ember látta a pekingi olimpia megnyitóünnepségét. A legnagyobb érdeklődés Ázsia és Óceánia térségében volt, ott tíz emberből öt nézte a közvetítést. Az országok között Kína vezetett 44 százalékkal, de nyomában volt Görögország és Ausztrália hasonlóan magas érdeklődéssel. A felmérés azt jelzi, hogy ott kiugróan magas a nézőszám, ahol már rendeztek olimpiát.

Ezek is érdekelhetnek