Sportnapló

A jó ég tudja, miként áll össze a véletlenek halmazából egy sportág sikere! Vajon mi vitte 1937-ben a Budapesti Korcsolyázó Egyesületbe Békésit, Halászt, Hubai-Hrubyt, Jeneyt, Lónyai-Lifkát meg a többieket, hogy aztán országos bajnok csapatot alkossanak?

SportPalágyi Béla2008. 12. 04. csütörtök2008. 12. 04.
Sportnapló

Jászberényben úgy ötven évvel később a Hűtőgépgyárnak tulajdonították a fölös jeget, melyen Kercsó Csaba tanítványai csúszkáltak. Az idősebbek a fejüket csóválják erre: a jeges sport a Jászság fővárosában az Elefánti-tó befagyott víztükrétől eredeztethető, ahol seprűvel bokszosdobozokat kergettek az akkori virtuskodó fiatalok…
Mindenesetre most ott tartunk, hogy a felnőtt válogatottunk a világ 16 legjobb csapata között van, és az áprilisi, svájci világbajnokságon a cél az, hogy ott is maradjon. Mondjuk meg őszintén, idén áprilisban elnéző nagylelkűséggel bocsátottuk útjára Ocskayékat Szapporóba, a Divízió 1-es világbajnokságra, ahol aztán történelmet írtak: 4-2-re legyőzték Ukrajnát, és eljutottak oda, ahol korábban csak szép álmaikban jártak ezek a fiatalok.
Egyes statisztikusok szerint a jégkorong a világ harmadik legnépszerűbb sportága. Egy Stanley-kupadöntőn valóban ezt érzi az ember. Ám az is igaz, hogy a költségeket tekintve sem áll a sor végén. Drága mulatság a hoki, az tény,  a sport fintora pedig az, hogy nekünk sikersportágnak ez jutott. Hát persze, hogy mindent elkövet a pénzszerzés érdekében a sportág vezérkara. Legutóbb a kollektív bölcsesség egy kézenfekvő megoldást szült: hát miért ne oda fordulnánk, ahol mindannyiunk pénze van, az állami büdzséhez? Az ötletet tett követte, a jégkorongszövetség elnöksége a parlament sport és turisztikai bizottságához fordult, ahonnan november utolsó keddjén az Országház plénuma elé került szavazásra a költségvetési indítvány. A honatyáknak arról kellett dönteni, adnak-e 170 millió forintot a jégkorong-utánpótlás nevelésére és 100 milliót a válogatott világbajnoki felkészülésére? Egyébként zseniális volt már az előterjesztés is: ha egy összegben kértek volna 270 milliót a sportágra, minden bizonnyal megbuktak volna. Így viszont a képviselők ugyan elutasították a 100 milliós felkészülési összeget, viszont szavazategyenlőség alakult ki a fiatalok pénzének odaítélésénél. Végül Harrach Péter egyetlen voksa döntött, megkapták a 170 milliót!
Studniczky Ferenc elnök boldogan nyilatkozott: – A pénz sorsáról természetesen az elnökség dönt, mindenesetre a 14–16 éves fiatalok felkészítésére fordítjuk, akik a 2014-es, reményeink szerint magyarországi világbajnokságon már főszereplők lehetnek. Hogy mennyi ez a pénz? Eddig évi 60 millió forintot költöttünk az utánpótlás nevelésére, ehhez képest a 170 millió hatalmas segítség ebben a szegény sportágban.
Kovács Zoltán alelnököt arról kérdeztük, mire kellett volna az elmaradt 100 millió? Ha megkapják, a csapat nem lakott volna kétcsillagos szállóban a külvárosban, míg az ellenfelek ötcsillagosban szállnak meg. Edzőtábort szerveztek volna belőle, ahogy az a világ élvonalában már illik, kipofozták volna a felszerelést, és elmerengtek egy második gyúró munkába állításán is…
Hogy mi lesz Svájcban, az áprilisban elválik. Egy azonban máris biztos: nálunk szegényebb csapat aligha lesz a mezőnyben.
Egerben a vízilabdacsapatot úgy építették fel, mint a várat: egyik követ aprólékos műgonddal illesztették a másikhoz. Először is felépült, ugye, az uszoda: emlékszem, egy munkáspárti képviselő, Vasas Joachim voksa kellett ahhoz, hogy Makovecz Imre terve valóság legyen. Aztán Gerendás György személyében egy zseniális edzőt szerződtettek, aki vonzotta maga köré a klasszisokat: Szécsit, Birost, Varga Zsoltot és a többieket. Most kupagyőztesek lettek, miután hosszabbításban megverték a Vasast, amelyik játékerejét tekintve vitán felül a legjobb hazai csapat.
Hát persze, hogy az ember ilyenkor más, halódó sportágakra gondol: vajon mi hiányzik futballban, teniszben, atlétikában, kosárlabdában a sikerhez? Példának ott van az egri vár…

Ezek is érdekelhetnek