Országjárásra indult a Boldogságóra program, mely azt szolgálja, hogy a pedagógusok, a gyerekek és a szülők is derűsebben, elégedettebben élhessék meg a mindennapokat. A turné első állomása egy egri iskolában volt, ahol Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeutát faggattuk.
A magyar állam és jó pár, remekül szervezett közösség igyekszik felkarolni a bajba került közösségek ügyét. Kárpátaljának is megvannak a maga barátai és azok segítő akciói.
Kezdődik az iskola, kezdődnek a gondok – s ezt nem mi mondjuk: 1931-ben e címmel jelent meg újságcikk. Rögvest tollat is ragadott egy tanár, és kikérte magának, hogy ilyen rosszízűen harangozzák be a tanévet. Akadnak hírességek, akik évekig álltak a katedrán, és olyan tudósok is, akik kritizálták az iskolarendszert.
Az őszebb fejű felnőttek még aktív részesei voltak a gyakorlati órák során az iskolakertek fenntartásának. Ott tanulhattak ásni, kapálni, metszeni, gyümölcsöt, zöldséget betakarítani, de még a komposztálás mikéntjét is elsajátíthatták. Az iskolakertek többsége mára eltűnt. Most újra élesztenék a hatóságok.
Hét év múlva nem lesz elegendő tanár, aki tanítson. Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint a gond az elöregedés, illetve a pályaelhagyás. A kormány szerint ugyanakkor egyre többen jelentkeznek tanári pályára.
