Megpróbáltatások naplója VII.

Október 27., hétfő
Kiderül, hogy csak hihetetlenül száraz a bőre. Gyorsan túlesünk az influenza elleni oltáson is. Senki sem érti a félelmét az oltástól, én sem. Naponta négyszer szúrod magad! – fakadok ki a hisztit hallgatva. Döbbenten néz rám. „Az más. Az inzulin, ez oltás.” Bocsánat. Már mindent értek.

November 3., hétfő
Hihetetlenül magas értékeket mérünk már napok óta. Úgy érzem, összedőlt a biztonságos kis világunk. Reggel telefonálok a kórházba, délután bemegyünk. Mindenki nyugodt, szemmel láthatóan nem lepődnek meg az eredményeken. Változtatnak az adagokon és nyugalomra intenek.

November 7., péntek
Laura ma tizenegy éves. Eddig az volt a szokás, hogy a születésnapján nem ment oviba, suliba, együtt töltöttük az egész napot. Most nem engedem, tartok tőle, hogy sokat fog egyébként is hiányozni. (Ezt a nap folyamán többször is megbánom.) Rendeltünk a cukormentes cukrászdából tortát. Nagyon finom, és nagyon kevés a szénhidráttartalma. Este vacsorázni megyünk, de olyan izgatott, hogy elszabadul a pokol. Össze-vissza eszik, mint egy éhező, veti magát rá az étterem ajándékára, egy csokitortára. Alig bírjuk elszedni előle... A cukra az egekben, de nem érdekli. Megmámorosodva közli, hogy olyan, mintha nem lenne beteg...

November 9., vasárnap
Még mindig magasak az eredményei. Bárkivel beszélek, elszörnyednek. Hogyan engedhetem, hogy így éljen? Miért nem viszem be a kórházba? Miért nem keresek új orvost? Bizonytalan és ideges vagyok, fogalmam sincs, mit tegyek.

November 10., hétfő
Újra a kórházban. A szakápoló, mindent-tudó-Mónika foglalkozik velünk. Megnézi Laura hasát - szemmel látható két csomó, mint ahogy a combjaiban is. Sőt a fenekén is... Mindig ugyanoda adja, és én hiába kérem, nem hajlandó máshová szúrni. Mónikának megígéri, hogy máshová adja. Ki kellene cserélni a tűt nagyobbra – ettől újra hisztizni kezd, tiltakozik. Mónika súgva tanácsolja, hogy cseréljem ki a tűt és ne mondjam meg neki. Észre sem fogja venni.

November 14., péntek
Nagyon fáradt vagyok. Éjjel is mérünk, nem alszunk végig egy éjszakát sem. Laura sem bírja, egyre nehezebben teljesít a suliban. Úgy érzem, szétesett az egész kis világunk, amit az elmúlt hónapokban felépítettünk.