Tévhitek az őssejtekről

A laikusok számára legtöbbször már az sem világos, hogy mi is a különbség őssejt kezelés és őssejt kutatás között, azt pedig még kevesebben tudják, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni az őssejtekkel. Ezért a Magyar Kardiológusok Társasága a hazánkban folyó kardiológiai őssejt kutatás miatt fontosnak tartja néhány alapfogalom tisztázását.

Elsőként: az őssejt kezelése és az őssejt kutatása között óriási különbség van. Az őssejt-kezelés esetében – ugyanúgy, mint minden más esetben – egy adott országban egy adott kezelési eljárás csak akkor alkalmazható, ha az adott eljárást az ország erre hivatott orvos szakmai grémiuma a rendelkezésre álló megfelelő színvonalú klinikai vizsgálatok eredményei alapjá elfogadta. Ebben az esetben az adott terápiás eljárás kezelésként alkalmazható.

Hazánkban és a világ más országaiban is jelenleg őssejt-kezelés csak – súlyos vérképzőszervi betegség miatt – csontvelő-transzplantáció formájában engedélyezett. Az emberben történő őssejt-alkalmazás összes többi formája csak klinikai kutatás keretei között történhet, a klinikai kutatásokra vonatkozó szigorú szabályok maradéktalan betartása mellett.

A kardiológiában alkalmazott őssejt kezelés olyan esetekben nyújthat segítséget, amikor a betegség következtében nagyszámú szívizomsejt pusztult el (pl. szívizom infarktust követően vagy szívelégtelenségben).

Ezzel szemben az őssejt-kutatás a világ számos országában, így hazánkban is több kardiológiai centrumban folyik, mellyel egyre újabb és újabb tudományos eredményeket tudnak elérni, hogy ezzel meghatározható legyen ennek az új módszernek a helye a kardiológiai gyakorlatban.

Számos őssejt-típussal folynak kutatások – csontvelőből, harántcsíkolt izmokból, szívizomból, zsírszövetből stb. származó őssejtekkel. Ezek mind a beteg szervezetéből származó saját őssejtek, melyek többek között azért is nagyon kedvezőek, mert nem okoznak a szervátültetésekre jellemző kilökődési reakciókat. Mindeddig a legbiztatóbb eredmények azokból a vizsgálatokból származnak, amelyekben a saját csontvelőből származó őssejtek hatását jelentős szívfunkció romlással járó szívizom infarktust követően értékelték.

Azonban több olyan kérdés felmerül még, amire a rutinszerű bevezetés előtt válaszolni kell. Egészen pontosan meg kell határozni, hogy kik azok a betegek, akiknél a módszer egyértelműen kedvező hatású, melyik az az őssejt-típus, melynek az alkalmazása a legelőnyösebb, melyik az az infarktust követő időpont, amikor a kezelés a leghatékonyabb, és elegendő-e az őssejteket a koszorú erekbe juttatni, vagy effektívebb, ha közvetlenül a szívizomzatba adjuk őket. Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják ma a kutatókat.

Ahhoz azonban, hogy a munka nyugodtan folytatódhasson, s a betegek is biztonságban érezhessék magukat, az orvosetikai szabályokat mindenkinek be kell tartania.