Atom-Erdély és a Greenpeace

– Nem kívánjuk bezárni a létezőket, de már nem akarunk többet. Követeljük, hogy fektessenek be a zöld, megújuló, környezetbarát energiaforrásokba – nyilatkozta Irina Bandrabur, a Greenpeace romániai koordinátora. A Greenpeace képviselői bejelentették, hogy beperelték a román gazdasági minisztériumot, mert nem hozza nyilvánosságra a tervezett erőmű helyszínét.

A román kormány öt-hét lehetséges helyet vizsgál. Köztük van a Szilágy (Salaj) megyei Zsibó (Jibou), a Szeben (Sibiu) megyei Nagytalmács (Talmaciu), a Brassó (Brasov) megyei Viktóriaváros (Victoria), valamint a Maros folyó Arad megyei és a Szamos folyó Kolozs (Cluj) megyei szakasza. A gazdasági minisztérium álláspontja szerint a végleges döntésnek lesz némi politikai árnyalata is, de az biztos, hogy a helybeliek véleménye sokat nyom a latban. Nem véletlen a helyszínek erdélyi kijelölése. A nukleáris erőmű érzékeny létesítmény, ezért olyan helyet kell keresni a felépítéséhez, amelyik nincs a romániai földrengési zónák közelében. Bizonyított tény, hogy a leginkább a Vrancea-vidéki szeizmikus zónából induló rengéshullámok sokkal inkább terjednek a Kárpátokon kívülre, mint Erdély felé. A 2010-es költségvetés tervezete 2030-ra helyezi az új erőmű megépítési határidejét. Ez az eredeti dátum – 2020. január 1. – tízéves kitolását jelenti. A költségvetés-tervezetben 1000 megawattos összteljesítményű létesítmény szerepel, szemben a korábbi 2400 megawattos tervekkel. Az aláírások pedig gyűlnek.

Talán megtörténhet, hogy egyszer teljesül a legszélsőségesebb greenpeace-esek álma, s a történelem kihúzza a konnektorból az emberiséget, még mielőtt elegendő alternatív energiaforrást tudna hadrendbe állítani. Köztudott, hogy az utóbbi tizenöt évben a nap- és szélenergiával előállított villamos energia kilowattjának költsége mintegy a felére csökkent. De akkor miért nem terjed megállíthatatlanul a sok szélkerék és napkollektor? Talán még így is túl sokba kerülnek… Ám ki szeretné, ha energiahiány miatt leállnának például a kórházak, mert, mondjuk, valamely vezeték-nagyhatalom hirtelen felindulásból csavarint egyet azon a bizonyos csapon, vagy teker egyet valamely kapcsolón.

Ne vadásszunk bálnákra és egyéb kihalófélben lévő állatokra – örömmel csatlakozom. Ne irtsuk az őserdőt – teljesen egyetértek. Ne ültessük pingvinek génjeit a paradicsomba csak azért, hogy a sarkkörön túl is piroslodjon – ez most már némileg szarkasztikus, de a génmódosított táplálékok előállításának sem vagyok rajongója. Ám Európa néhány, sőt: jó néhány országa nukleáris energiára fanyalodik még jó néhány évtizedig – hacsak közben valaki ki nem dolgozza a hideg fúzióból vagy az egyelőre nem létező mesterséges mini-kvantumszingularitásokból (fekete lyukakból) való energianyerés módszerét. Másképpen Közép- és Kelet-Európa, valamint a Baltikum továbbra is függő marad az orosz energiától. Akkor meg könnyen előfordulhat – nem az orosz medve rosszindulata miatt, csak egyszerűen egy rossz helyzetből adódóan –, hogy a Greenpeace kemény szélsőségeseinek kedvenc tüntetőhelye a helyi gyertyaöntő műhelye lesz. Ahol majd aláírást gyűjthetnek az állati eredetű faggyúnak világításra való felhasználása ellen. Vagy egyszerűen csak ujjlenyomatokat fognak gyűjteni, merthogy elegendő áram – és más energia – nélkül sajnos az emberiség nagyobbik része egykönnyen visszasüllyedhet az analfabetizmusba.

Tévedni nem butaság. Anno, a vasút úttörőinek korában az volt a vélemény, hogy az óránkénti tizenegynéhány kilométeresnél nagyobb sebesség rettentő károkat okoz az ember szervezetének. Mint azt a legtöbb, kerékpáron közlekedő Greenpeace-aktivista jól tudja: ez nagy tévedés volt. Ahogy tévedés lehet most az erdélyi és a többi tervezett közép- és kelet-európai atomerőművek építésének ellenzése is.