Moha bácsi és az erdei gyűjtögetők

Vajon mi a különbség aközött, ha egy teljes erdőnek lába kél (lásd a borsodi Sajólád példáját) és ha koszorúkészítőkkel seftelő, tömött zsákos mohagyűjtők akadnak horogra? A nagyobb veszteséget nyilván a falopások okozzák, de a mohabegyűjtésből adódó kárt se becsüljük le. Természetvédelmi szakemberek szerint a mohatakaró felszedése komoly ökológiai ártalmakat okoz, mert eltűnésével csökken a talaj vízmegtartó képessége, az esők gyorsabban lemossák a talaj termőrétegét. Az erózió a természetnek árt, az üzletelőknek használ – miként a ma is jellemző fenyőcsonkítások, pedig a gallyakért szinte csak filléreket fizetnek.

Az erdőt vigyázó hatóságoknak néha nehéz eldönteniük, egy pár tagú csapat a saját kedvére tép-e le néhány szál védett hó- és gyöngyvirágot, vagy azért, hogy csokorszám árulják azt az utcasarkokon. (Büntetés mindenképpen jár érte!) Az új erdőtörvény maximálja azt a mennyiséget, amennyit valaki saját célra még begyűjthet; azt is csak a terület kezelőjének engedélyével. Gombánál ez például két kiló lehet. De védett erdei „termékeknél” csak a mindent a szemnek, semmit a kéznek elve működhet.

Mivel törvénycikkelyeket az erdőjárók talán ritkán böngészgetnek az interneten, két ténnyel mindenképpen érdemes tisztában lenniük. Az egyik: ha bármit haza akarnak vinni nemzeti parkokból, tájvédelmi körzetekből, azt csak a környezetvédelmi hatóság és a terület kezelőjének engedélyével tehetik, máskülönben szabálysértést követnek el, s a pénzbírságok az idén sokkal kellemetlenebbek lesznek! A másik: a tiltott helyen közlekedők is retorzióra számíthatnak. A tilosban járók, a tiltott növényeket nagy mennyiségben gyűjtögetők a jövőben remélhetően egyre gyakrabban megtapasztalják: meg lehet élni az erdő javaiból, de a lebukás nagy árral jár!