Orrszarvúimport az őserdőbe

Még kétszáz esztendővel ezelőtt is szinte háborítatlanul kóborolhattak a világ második legnagyobb testű emlősei a trópusok végeláthatatlan, füves síkságain. Aztán az ember fölfedezte az orruk díszét, az orrszarvútülköt, amihez babonás hiedelmet és nagyzási mániát társított. Ennek következtében jó másfél évszázad alatt az orvvadászok a világ egyik legveszélyeztetettebb állatfajává tették a rinocéroszokat. Jemenben például ott kezdődik a férfi, ha olyan tőrje van, amelyiknek a nyele orrszarvútülökből készült, a kínai népi orvoslás pedig nemi izgatószerként tartja számon a szarvból készült port. A feketepiacokon ma is keresett; több ezer eurót is elkérnek a tülök kilogrammjáért.

Ennek az ősállatszerű, termetes emlősnek öt faja él a világon, és mindegyik veszélyeztetett. Az öt közül kettőnek Afrika, háromnak Ázsia a hazája. Ez utóbbiak: az indiai, a szumátrai és a jávai orrszarvú. A két afrikai faj a széles szájú és a keskeny szájú változat. A széles szájú rinocéroszok a leghatalmasabbak; súlyuk a 3,5 tonnát, testhosszuk a 4, marmagasságuk a 2 métert is elérheti. Bőrük vastagsága másfél-két centiméteres. Az ázsiai fajok bőre ráadásul erősen redőzött, páncélzat benyomását kelti.

A tanzániai Serengeti Nemzeti Park a kisebb termetű, keskeny szájú orrszarvúakból „rendelt” a Dél-afrikai Köztársaságtól, ahol – a páratlanul sikeres vadvédelmi és tenyésztői programnak köszönhetően – olyannyira sikerült fölszaporítani az állományt, hogy már exportra is jut belőle. A vadvédelmi szakemberek remélik, hogy a jövőben a Serengeti is az orrszarvúak szigorúan védett, békés menedékhelye lesz, ami kedvez majd a szaporodásuknak.