Gázártámogatás: ösztönzött pazarlás?

Az elmúlt hat évben mintegy 600 milliárd forintot költött az állam gáz- és távhőtámogatásra – mindeközben a lakosság a 14,7 százaléka nem engedheti meg magának, hogy megfelelően fűtse az otthonát. 2005 és 2007 között a magyarok 16,7 százaléka maradt el a özüzemi számlák kiegyenlítésével, ezzel 2007-ben hazánkban volt a legnagyobb számlahátralékokat felhalmozók aránya az EU-ban – derül ki az Energia Klub vizsgálatából.

A szociális alapú támogatási rendszert a háztartások csaknem fele veszi igénybe, vagyis korántsem csak a rászorulók részesülnek az állami dotációból. A támogatás igénylése önbevalláson alapul, a közölt adatok valódiságát, a jogosultsági kritériumok fennállását pedig csak az igények töredékénél, utólag ellenőrzik. Nem csoda, hogy egy 2008-as vizsgálat az esetek csaknem 30 százalékában állapított meg visszaélést. Az engedékeny támogatási rendszerben pedig éppen a leginkább rászorulók esnek el a támogatástól: a legszegényebbek többsége ugyanis nem is használ gázt.

További probléma, hogy a fogyasztáson alapuló támogatás pazarlásra ösztönöz: a mesterségesen alacsonyan tartott árak mellett a fogyasztók kevésbé érzékelik az energia valós értékét, s nemigen hajlandóak az energiafogyasztást csökkentő beruházásokra áldozni. A magyar háztartások egy négyzetméterre jutó energiafogyasztása az egyik legmagasabb Európában, a lakások energiahatékonysága pedig az egyik legrosszabb.

Bár létezik a lakossági energiahatékonyság javítását célzó támogatás, ám ez – amellett, hogy a pályázati rendszer a gázártámogatásnál lényegesen nagyobb adminisztrációs terheket ró a pályázókra – nagyságrendekkel kisebb büdzséből, évente körülbelül 12 milliárd forintból gazdálkodik. Másrészt az energiahatékonysági és megújuló energia hasznosítási támogatásaihoz szükséges önrész meglétének hiánya eleve kizárja a rászorultakat.

A támogatási rendszer újragondolásához az Energia Klub és a Védegylet több javaslatot is megfogalmazott. Így szorgalmazzák, hogy a támogatások alapja a fogyasztás helyett a – jövedelmet, az eltartottak számát és a lakás nagyságát figyelembe vevő – „szociális közműdíj-tarifa” rendszer legyen, illletve a rászorulók támogatásában kapjanak szerepet az
energiahatékonysági beruházások, valamint e beruházások esetén az állam a rászorultsági elv figyelembevételével biztosítson lehetőséget a támogatási arány növelésére.