Horgászparadicsommá válhatnánk

Természetes vizeink élővilága évről-évre fogyatkozik, s bár mára elérték önfenntartó képességük határát, de gyors és radikális intézkedésekkel megmenthetők – e problémafelvetéssel indult az a konferencia, amelyen környezetvédelmi és vízügyi szakemberek, a halgazdálkodás területén dolgozók, illetve a horgászat iránt elkötelezett érdeklődők vettek részt.

Jó példaként említették a Temze és a Rajna környezetének rehabilitációját. A hazai vizek egyik legértékesebb részét a halállomány jelenti, ami mára csak töredéke a hajdaninak. Ennek egyik oka a hazai halászati gyakorlat, mivel az éves mennyiség 80 százalékát ívási időben fogják, így lehetetlenné téve a természetes utánpótlást. A folyók menti ívó területek többsége megszűnt, a holtágak elöregedtek, feltöltődtek.

A mára még megmaradt ártéri csatornáknak valamikor meghatározó szerepük volt abban, hogy a kiöntések utáni megerősödött halivadékok nyár végén visszajussanak a folyókba, egész nyáron pedig a hallal élő madaraknak, azok fiókáinak nyújtottak elegendő táplálékot. Gondozás híján ezeket mára a gaz és a növényzet úgy benőtte, hogy nem tudják betölteni a régi funkciót, pedig a természetes szaporulatot nem pótolhatja a telepítés.

Állóvizeink, nagy tavaink halállományának összetétele és mennyisége is sokat romlott az elmúlt években. A Balatonban a túlzott halászaton kívül az egykori busa- és angolnatelepítések is csökkentették az őshonos halak számát. A beépítések miatt a sekély vizű déli oldalon szinte teljesen eltűntek a nádasok, ezáltal a legjobb ívó helyek, az ivadékoknak biztonságot adó búvóhelyek. Az elszaporodó kormoránok szintén alaposan megtizedelik a halakat.

A halőrzés területén is lenne teendő, az orvhorgászok is ritkítják az állományt. Sok országban keményebb büntetés jár az illegálisan megszerzett zsákmányért, a használt eszközöket, a megközelítésre szolgáló járművet vagy hajót is elkobozzák.

A javaslatok szerint a halállomány védelme és növelése érdekében kvótát kéne szabni a halászható mennyiségre, az ívási időszakban pedig halászati tilalmat kéne bevezetni. A halászati ágazatban dolgozók munkájukkal olyan élelmiszerforrást biztosítanak, melyre folyamatos az igény, emellett sokaknak adnak megélhetést, s a halászattal egyensúlyt tudnak fenntartani az állományban.

A horgászturizmus beindításának hívei szerint azonban szükség van a korlátozásokra, a halászok pedig a haltermelő halastavak szakemberhiányát enyhíthetik. Szintén munkalehetőséget teremthet a régi ívó helyek rendbetétele, az újak kialakítása, az ivadékmentés azokon a kisebb folyómenti településeken, ahol magas a munkanélküliség. A kiemelt üdülőövezetekben, a Balatonon és a Tisza-tavon több horgászturista érkezésével a vendéglátásban javulhatna a foglalkoztatottság.

Magyarországon négyszázezernél több bejegyzett horgászt tartanak nyilván. A családtagokkal együtt csaknem kétmillió állampolgár közvetlenül érdekelt a horgászat nyújtotta lehetőségek kihasználásában. A magyar és a külföldi horgászok akár több ezer kilométerre is készek elutazni, ahol megfelelő mennyiségű és minőségű halállomány várja őket. Az adottságok megvannak hozzá, hogy a hazai pecások a határon belül is megtalálják számításukat, a külhoniak pedig termál- és gyógyvizeink után tavainkat, folyóinkat is felfedezzék maguknak.