Azbesztben a veszély
Noha öt éve már hazánkban is tilos minden azbesztet tartalmazó árucikk gyártása és forgalmazása, a korábbi fölhasználásokból adódóan még ma is veszélyeztet. Különösen a megbontott azbeszttermékek károsítják az egészséget, amelyeknek veszélyeshulladék-lerakóban van a helyük.
Kép: Budapest, 2005. május 11. Munkások védőfelszerelésben végzik az azbesztmentesítést az Ybl-díjas Rózsakerti lakótelep egyik épületében. Egy korábbi felmérés megállapította, hogy a lakóépületek alagsoraiban rákkeltő hatású szórt azbeszt található. MTI Fotó: Czimbal Gyula, Fotó: Czimbal Gyula
Tűzálló, kopásálló, hő- és elektromos szigetelő, olajnak, savaknak jól ellenálló, hajlékony, olcsó, rugalmas: ezek az azbeszt jellemző tulajdonságai. Nem csoda, hogy az ember fölfedezte magának ezt a kiváló természetes anyagot, és számos területen fölhasználta. Fénykorában, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben szinte nem akadt versenytársa a különféle tűzálló anyagok, tömítések, csomagolások, szűrők, fékbetétek és kuplungok gyártásában. A gyárak ontották azbesztcement termékeiket (a palát, a hullámpalát, a kerítéselemeket), a szórt azbeszt pedig, mint szigetelőanyagot tartalmazó vakolat, beépült a falakba, a födémekbe.
Az azbeszt elnevezés az ásványi szilikátok egy csoportját jelöli, amelynek jellemzője az az egyedi szálas szerkezet, ami a számos különleges tulajdonság alapja. Az egyes szálak átmérője a milliméter ezredrészénél is kisebb és éppen ebben rejlik a veszélyessége. A kevés cementtel gyengén kötött úgynevezett szórt azbeszt jelenti a legnagyobb veszélyt az ember egészsége szempontjából, már csak azért is, mert 90 százalékban tiszta azbesztet tartalmaz. Az ilyen vakolat, amelyet leggyakrabban a födémben használtak, hamar elöregedett, szétesett, és a lemálló azbesztszálak az egészen gyenge fuvallat hatására is a levegőbe kerültek.
Kevésbé ártalmas az azbesztcement forma, mint amilyen a síkpala, illetve a hullámpala is. Ezek a termékek mindössze 10-15 százaléknyi azbesztrostot tartalmaznak cementben megkötve, és a káros száltöredékek csak az anyag megbontásakor (a pala törése, fúrása, fűrészelése során) kerülnek a levegőbe. Itt mondjuk el, hogy a 2005. január elsejétől hatályos jogszabály szerint a lebontott azbesztpalát értékesíteni, de más számára ingyen átadni is tilos.
Legelőször 1927-ben írták le azbesztózis néven az azbesztszálak okozta kóros elváltozást a tüdőben, ami olykor halálhoz is vezetett. Közel harminc évvel később kiderítették, hogy a belélegzett azbeszttörmelék tüdőrákot is előidézhet. Idővel az is nyilvánvalóvá vált, hogy az anyag a tüdőszöveten túl a mell- és hashártyát is súlyosan megbetegítheti. Az ügyben sovány vigasz, hogy csak bizonyos tulajdonságú azbesztszálak tapadnak meg a tüdőben, de ki tudja előre, hogy a több változat közül melyik jut a szervezetébe.
Az azbeszt elleni küzdelem napjainknak is része. Számos országban betiltották a bányászatát, mert kitermelése során a törmeléke az ivóvízbázisokba kerülve szennyezi azt. De tiltják az azbeszt több alkalmazását is, így például a tetőfedésre használt azbesztpala gyártását, és világszerte programok indultak ezek kiváltására, illetve az épületek azbesztmentesítésére, amelyből hazánk is kivette, illetve kiveszi a részét. A szelektív.hu internetes honlap négy olyan céget nevez meg, amely kifejezetten azbesztmentesítésre szakosodott, ezek a Belfor, illetve a Corro Hungária Kft., a Dunamenti Tűzvédelmi Zrt., valamint az IGNIS Kft.
