Tiszába dobott milliárdok 2.

Az elképzelés: vésztározók sorát építenék meg a Tisza és mellékfolyói mentén, ezekbe vezetnék az árvízi csúcsot. A remények szerint így 80-100 centiméterrel csökkenhetne az árvízszint, ha minden vésztározó megépülne. Viszont csupán az utóbbi két évtizedben két és fél métert emelkedett az árvízszint. Emiatt a vízügy kénytelen újabb és újabb területeket ártérré nyilvánítani, köztük belterületi lakóingatlanokat is. Az elmúlt időszakban ez országosan 117 ezer ingatlant érintett.

További probléma: a tározókba kieresztett vízből a lebegő hordalék ki fog ülepedni a növényzetre, ami elpusztul és rothadásnak indul. Emiatt a vésztározók területére „álmodott” ökológiai, természet közeli gazdálkodást tudománytalan fantazmagóriának, az erre alapuló programokat kamuzöld propagandafogásnak kell tekinteni.

A tározókban lévő vizet öntözésre akarják felhasználni. Vannak, akik erre alapozva szeretnének „Kert-Magyarország Programot” indítani. Csakhogy a víz minősége nem lesz megfelelő, hisz nyáron a tározók vizének jelentős része elpárolog, mire sor kerülne a felhasználására, a megmaradt vízben pedig az oldott só koncentrációja megnövekedik. Az ezzel való öntözés csak a szikesedést gyorsítaná.

Ha a Vásárhelyi Terv első ütemének mind a hat tározója megépül, azokban – még rekordárvíz mellett is – az öntözési vízigény mintegy 10 százaléka áll majd rendelkezésünkre, elméletileg. Nem rekordárvíznél, a párolgási és a szivárgási veszteséget is figyelembe véve 0¬-2% öntözővízkészlettel számolhatunk. Az öntözésre felhasználható víz mennyiségét továbbcsökkenti, hogy – másodlagosan – több tározónál terveznek rekreációs célú hasznosítást is. A Tisza-tó vízkészletére tervezett jászsági és nagykunsági öntözőrendszert többek közt azért sem használják, mert nyáron ez a Tisza-tó teljes vízkészletét igényelné.

Tisztában van azzal a vízügy, hogy a tározóépítés csak ideig-óráig (vagy addig sem) ható átmeneti kényszerlépés, ezért szakmai berkeikben már formálódik a „Még Újabb Vásárhelyi Terv”. Akarnak a Tisza mellé egy újabb, tartalék folyót. Persze ennek a partjára is kellenek töltések, amiket lehet majd továbbmagasítani, aztán újabb tározókat építeni. A Tisza-szabályozásnak „soha vége nem lesz, a most működő Tisza-szabályozási mérnöknek fia örökölni fogja apjának jövedelmező hivatalát, s ezután fiának fia követheti, egész a végtelenségig” – írta báró Vay Alajos 1885-ben, az Észrevételek a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásáról című tanulmányában.

Széchenyi azért állt ki e nagy munka mellett, hogy termőterületeket nyerjünk. Termőföldünk lett is, a humuszos, tápsókban gazdag földön, a világ legjobb minőségű, legmagasabb sikértartalmú búzája volt a mienk. De ez már múlt idő. A mostani búzánknak jó része már csak takarmányozásra jó. A minőségi romlás alapvető oka a szikesedés, ez már 1,2 millió hektárt érint. (Az ország területe 9,3 millió hektár.) A szikesedés nem más, mint csapadékszegény területen, a talaj felső rétegében, felszínén történő sófelhalmozódás, ami csökkenti a talaj termőképességét, szélsőséges esetben növényzet nélküli „vaksziket” hoz létre.

Czigler László
kutatóbiológus