Kormosat vagy tafotát?

Elhagyott, elvadult gyümölcsös számos helyen akad a Bükkben, és az erdő szinte már magába olvasztotta a százéves alma- vagy körtefákat. A Bükki Nemzeti Park kertészeti végzettséggel is rendelkező ökológiai felügyelője, Ilonczai Zoltán szerint nem csupán a múltunk iránti tisztelet diktálja, hogy megóvjuk ezeket, hanem hasznot is hajthatnak azzal, hogy bővítik a mára erősen megfogyatkozott fajtaválasztékot. Ráadásul ezek a gyümölcsfák jól tűrik a szárazságot és dacolnak a kórokozókkal.

– Zoológus vagyok, ezért először amiatt figyeltem fel a régi, kaszált aljú, mára már sok helyen elhagyott gyümölcsösökre, mert ezek hihetetlen gazdag élőhelyei a ritka lepkéknek. Arra is felfigyeltem, hogy a délies domboldalakon számtalan, ma már feledésbe merült alma- és körtefajta csüngött-lógott a fákon. A hűvös és üde völgyekben pedig jóféle szilvákra leltem. Lepkészés közben megéheztem, így arról is megbizonyosodtam, hogy némelyik gyümölcs igen ízletes – magyarázza a Bükki Nemzeti Park munkatársa. Ebből a gondolatból született a több éve tartó program, melynek első lépése az volt, hogy felkutassák az „erdei gyümölcsösöket”, melyeket többnyire a régi uradalmak birtokosai telepíttettek az erdészeiknek. Ilyen nagyobb gyümölcsösökre például a Bükk déli részén, Sály és Kács környékén bukkantak, de a domb- és hegyvidékeken máshol is előfordulnak csoportosan vagy magányosan álló fák. Ezek többnyire már százesztendősnél is öregebbek, és csak 3-5 évente teremnek, így türelem jócskán kell a mentőprogramhoz. Ahhoz ugyanis, hogy azonosíthassák a fajtákat, ki kellett várni, milyen gyümölcsöt hoznak. Eddig két tucat fajtát sikerült azonosítani, a következő feladat, hogy ezeket megőrizzék és szaporítsák. Ez sem könnyű, ugyanis az öreg fákról csak akkor nyerhetnek oltóvesszőt, ha azokat előbb – fokozatos metszéssel – visszafiatalítják, azaz hajtásnövekedésre bírják, s eztán lehet csak szó az oltásról. Jelenleg három nagy gyümölcsösben 60 fát fiatalítottak meg. Egy ceglédi faiskolában pedig már 20 fajtából mintegy 200 facsemetét nevelnek génmegőrzésre a program jóvoltából. E facsemetéket egy részben uniós támogatással folyó projektben a Bükki Nemzeti Park területeire ültetik ki. Méghozzá hasonló módon, mint ahogy eleink tették, azaz próbálják újraéleszteni a hajdani paraszti kis parcellás telepítési módot. Ezzel élőhely és tájrehabilitációs munkát is végeznek majd a Felnémet és Felsőtárkány közötti területen, ahol az ősi gazdálkodási módnak megfelelő képet állítják vissza a kaszált aljú gyümölcsösök újraélesztésével. Az újabb kihívást az jelenti, hogy ezen ősrégi fajták csemetéi majd kaphatók legyenek, s megnyíljon az út a visszatelepítés felé. Piaci értékkel is bírnak a fajták, hiszen gazdagíthatják gasztronómiánkat, és például különleges gyümölcslevek is készülhetnének e hungarikumokból.