Butulásgátló szent fa

Latin elnevezése Ginkgo biloba, ebben a ginkgo a növény kínai neve (ami magyarul ezüstbarackot jelent), s a női példányok jellegzetes szagú termésére utal – ugyanis e magyarul páfrányfenyőnek keresztelt lombhullató fa kétlaki, azaz külön-külön példányon találhatók meg a hím és a női ivarszervek.

Az elültetett csemete tízéves koráig igen lassan nő, de azután nekilendül, és szép, szabályos, 30-40 méter magasra is megnövő, terebélyes koronát nevel. Mutatós külseje és életrevalósága miatt újabban már utcai sorfaként is terjed hazánkban. Jól tűri a talaj- és légszennyezést, s nem fog rajta semmilyen betegség.

A ginkgo (vagy ahogyan ma egyre többen nevezik: ginkó) gyógyhatását már évezredekkel ezelőtt fölfedezték a keleti kultúrák, amit napjaink orvostudománya is megerősít. Leveléből készült kivonata tágítja az ereket, serkentve így a vérkeringést. S mivel ezáltal növekszik az agy vér- és oxigénellátása is, javul a szellemi teljesítőképesség, ami különösen az időskori memóriazavarok kezelésében fontos.

Hatóanyaga lassítja az érrendszer meszesedését is, ugyanakkor jótékony hatást gyakorol a főként az idősebbekre jellemző alvászavarokra. (Egy francia kísérleti eredmény pedig arról ad számot, hogy kiváló hatást értek el vele az idült fülcsengés orvoslásában.)

A ginkó házilagos feldolgozása nem ajánlott: csak hivatalos készítmény formájában és az előírt adagolás betartása mellett alkalmazható.