Beadványok csatája

Miért pikáns e helyzet? Azért, mert a két szervezet hosszú ideje áll harcban egymással. A nézeteltérés tárgya az almásfüzitői vörösiszap-tározó, amelyet kiporzás ellen a tatai cég fed le az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Igazgatóság engedélyével – s amit a Greenpeace erősen kifogásol. Természetesen nem önmagában a kiporzás elhárítását, hanem annak a módját. Azt, hogy a tározót veszélyes és nem veszélyes hulladék keverékével fedik. Szerintük a nem megfelelően szigetelt tározóból szenny szivárog a talajvízbe és veszélyezteti a Dunát, s ezáltal a főváros ivóvízbázisát. Emiatt is tiltakoztak a múlt év őszén az engedélyező hivatal győri irodaháza előtt – amelyről riportban számoltunk be olvasóinknak. S mivel demonstrációjukkal, majd az azt követő feljelentésükkel nem értek el eredményt, most az Európai Bizottsághoz fordultak jogorvoslatért.

Mindezt azonban nem hagyta annyiban a tatai cég. Ha a Greenpeace beadvánnyal fordul a bizottsághoz, ezt teszik hát ők is. A környezetvédők szokásukhoz híven vegyvédelmi ruhába öltözött aktivistákkal és transzparensekkel vonultak fel a képviselet elé, s adták át a beadványukat. Az eseményre azonban nemcsak a sajtó munkatársai érkeztek meg, hanem a tatai cég néhány munkatársa is – s amint a Greenpeace végzett, előrukkoltak ők is egy vaskos dossziéval, benne – állításuk szerint – ellenfelük állításának cáfolatával. Mindezt a greenpeace-es transzparens szomszédságában…

Néhány percen belül pedig megérkeztek a rendőrök is, akiket a környezetvédők hívtak ki, mivel bejelentett demonstrációjukra a szándékaikkal ellentétes véleményű csoport települt, ami alighanem jogszabályellenes.

A nézetek csatája hamarosan békésebb és főleg melegebb helyen, a sarki kávézóban folytatódott, ahová a tataiak szerveztek sajtótájékoztatót, melyen megalapozatlannak titulálták a Greenpeace rájuk vonatkozó kitételeit. Mi több, egy – szerintük – látványosnak ígért kísérletben szemléltették, hogy a Greenpeace állításai hamisak, s tudományos tények bizonyítják, hogy az Almásfüzitőn végzett munkájuk javítja a környék környezeti állapotát.

Nos, a kísérletet elvégezték. Farkas Béla, a cég környezetvédelmi igazgatója erősen savas és lúgos anyagokat (sósavat és marószódát) vegyítve semleges pH-értékű anyagot – nevezetesen sós vizet – hozott létre, amit felhajtott. S aki nem értette volna, miért jelenti ez a környezetvédők állításainak cáfolatát, annak elmagyarázta, hogy lám, az ember egészségére ártalmas anyagok vegyítéséből ártalmatlan anyagok is keletkezhetnek.

A sajtóbemutatón megjelentek a Greenpeace aktivistái is, s újságírókká alakulva tettek fel kérdéseket a tataiaknak. Mondanom sem kell, hogy mindebből a kívülálló számára követhetetlen vita kerekedett – mire fel is vetődött, hogy miért nem ül le a két szervezet egymással a nézeteltéréseiket megbeszélni. S láss csodát, mindez meg is történt – igaz, immár a nyilvánosság mellőzésével. Lehetséges volna, hogy egyszer még szót is fog érteni egymással a két szervezet?