Igénytelen szépség

Sötétzöld fényes leveleivel, tavasszal nyíló, feltűnő sárga virágzatával és kékes-feketés termésével a mahónia kedvelt növénye a kerteknek. Észak-Amerikából származik, nevét egy philadelphiai kertészről, Bernard McMahonról kapta, aki a XIX. század elején fedezte föl és ismertette meg a világgal a nemzetség első példá­nyait. A nemzetség alapfaja a közönséges mahónia (Mahonia aquifolium), melynek páratlanul szárnyaltan összetett levelei 5-9 levélkéből állnak. Felálló, sárga virágai 6-8 centiméteres, bugaszerű fürtvirágzatot alkotnak. A növény érdekessége, hogy porzói ingerelhetők, vagyis amikor a rovar a virágra száll és megérinti a porzó tövét, az meggörbül, felemelkedik, majd az így kinyíló portok a rovar fejéhez csapódik és rászórja a virágport. Ezt könnyen kipróbálhatjuk, ha óvatosan, mondjuk egy fűszállal a virághoz érünk.

A mahóniák legnagyobb értéke, hogy edzettek, igénytelenek a környezetükkel szemben, ugyanakkor igen szép kerti díszek. Gyakorlatilag bárhol megélnek, ha azonban napos-félárnyékos helyre ültetjük, akkor ősszel sokáig gyönyörködhetünk bordóra színeződő leveleiben. Magassága 1-1,5 méter, magányosan vagy csoportba ültetve egyaránt jól mutat, alacsony sövény is nevelhető belőle.

A mahóniákat díszítésre a virágkötészetben is alkalmazhatjuk, de gyógyhatásuk is számottevő. Az észak-amerikai indiánok például a gyümölcséből készült lekvárt skorbut ellen fogyasztották, a gyökeréből pedig vérzéscsillapításra, illetve gyomor-, bél- és májbántalmak kezelésére alkalmas főzetet készítettek.