Fejedelmi címermadár

Mert a kócsagtollas fejfedő viselésének nagy divatja idején valósággal megtizedelődött az európai állomány. Nem véletlen, hogy a kontinens első és ma legnagyobb közhasznú természetvédelmi szervezete, a brit Királyi Madárvédelmi Egyesület éppen a kócsagirtás megfékezésére jött létre 1889-ben. Mint ahogy az sem véletlen, hogy Herman Ottó a Kis-Balatonra vitte az 1891. évi Nemzetközi Ornitológiai Kongresszus résztvevőit, ahol tanulmányozhatták a megcsappant hazai állomány maradékát – s amelynek megóvására itt alkalmazták először az első fizetett magyar természetvédelmi munkást, a kócsagőrt.
Napjainkban már nem csak a Kis-Balaton, de a Tisza-tó vidékét övező nádasok és ártéri erdők is rendszeres fészkelőhelyei a nagy kócsagnak, ezenkívül a Tisza mentén, illetve a Velencei- és a Fertő tónál is gyakran találkozhatunk vele. Elegáns, mondhatni fejedelmi alkat kecses vonalaival, hófehér tollazatával. (Súlya egykilónyi, szárnyfesztávolsága a 170 centit is elérheti.) Tipikus társas gázlómadár, jellemző zsákmányszerzési módszerrel: hosszú ideig mozdulatlanul várakozik, majd villámgyorsan lecsap a halra, békára. Költőtelepeket alkot, terjedelmes fészkeit a nádasban, földközelbe rakja, olykor a fákra is. Évente egyszer költ, alkalmanként 3-4 kékeszöld tojást rak, abból kelnek ki a fehér pehelytollas fiókák.

A nagy kócsag rövid távon vonuló, februártól novemberig láthatjuk. Állományának egy része rendszeresen áttelel – az utóbbi időben egyre több. Az itt maradók gyakran a lakott területek peremén mutatkoznak a havas tájban. Fokozottan védett, eszmei értéke 100 ezer forint.