Repülő drágakő, de nyúlüregben is lakhat

Színpompás kis teremtés: tollazata a türkiz, égszínkék és sötét tengerzöld színeiben csillog, amint ott ül merengve a patakokat, tavakat, kisebb folyókat kísérő fák és bokrok vízre hajló ágain. Ámde e merengő állapot megtévesztő, madarunk ugyanis éberen figyel (akár fél naphosszat is mozdulatlanul ülve), tekintetét a vízre szegezve várja a prédát. Megteheti, mert tarka színe az önvédelmet és a zsákmány becsapását egyaránt szolgálja: kékeszöld háta ugyanis olyan, mint a víztükör, ezért nem tűnik fel a ragadozó madárnak. Ellenben a hasa színezete a száraz levélhez hasonló, így elkerüli a hal figyelmét. Főként a felszínen úszó kis halakra vadászik, és ha megpillant egyet, fürgén lecsap rá, csőrének éles kávájával megragadva a víz alá bukik vele, majd onnan fel az ágra, ahol elfogyasztja. A vergődő nagyobb halakat először valami kőhöz, fához csapja, úgy nyeli le. (Télen még a vékony jeget áttörve is képes lebukni a vízbe, hogy táplálékhoz jusson.) Igen gyorsan emészt, s az emészthetetlen pikkelyektől, halszálkáktól köpetek formájában szabadul meg.

Noha madarunk alapjában véve nem társaságkedvelő, azért a párkeresés idejére felfüggeszti magányos vadász mivoltát. Az udvarlás játékos, hangos kergetőzés közepette zajlik a levegőben, majd miután szerelembe estek, a hím valami csemegével kedveskedik a tojónak. Ezután hozzálátnak a fészek készítéséhez, ami falban, fagyökerek közt, esetleg elhagyott nyúlüregben épül, ahová hamarosan megérkezik a négy fényes fehér tojás. A tojásokon, melyekből 3 hét múltán kelnek ki a fiókák, mindkét szülő kotlik. A kicsik, miután megerősödtek, kirepülnek a fészekből, és néhány nap múlva már elhagyják szüleiket, önállóan táplálkoznak.

A jégmadár igen érzékeny a víz tisztaságára, így amiképp romlik a patakok, folyók vízminősége, úgy szűkül az élettere. Hazai állománya változatlannak mondható; nálunk védett, eszmei értéke 50 ezer forint.