Héjukban az erejük

A forró és gyakran szárazsággal sújtott, gyöngébb talajú alföldi területeken jobbára csak sínylődnek, a gyümölcsök aprók maradnak, a húsban kősejtek képződnek. Fontos tudnunk, hogy a téli körték utóérők, azaz szüretük idején még teljesen alkalmatlanok a friss fogyasztásra, illetve bármilyen feldolgozásra.

Ezért zölden (helyesebben:tárolásra éretten) szedik és tárolják sokszor hónapokig. A tárolókból kerül az üzletekbe, ahol a gyümölcs elkezd utóérni. Otthon még rendszerint tovább kell érlelni, míg eléri a teljes érettséget. Ennek megítéléséhez gyakorlat szükséges, mert igen rövid (néhány nap) az az idő, amikor már éppen érett (tehát nem félérett és nem is túlérett) a gyümölcs.

Tápértékben a téli körték sem maradnak el a nyári és őszi érésűektől. Jelentős vitamin- és ásványianyag- tartalmuk mellett rostjuk is fontos, ami által élénkül a bélmozgás. (Ellenben az éretlen, fanyar körték gyümölcsében nagy arányban fölgyülemlett csersav székrekedést okozhat.) A népi gyógyászatban régóta ismert vérkeringést szabályozó, az emésztőrendszert méregtelenítő és vízhajtó hatású gyümölcsként (melyet különösen a vesebetegségben és köszvényben szenvedőknek ajánlanak). Mivel e hatóanyagok nagyrészt a héjban vagy közvetlenül a héj alatt találhatók, legjobb a körtét hámozatlanul fogyasztani.

A téli körtéket vadkörtemagoncra vagy birsalanyra oltva kínálják a faiskolák. Az előbbiről jó tudnunk, hogy a ráoltott nemes alkalmazkodó képessége nő, igaz, gyökérképződése gyengébb, lassúbb, így a fa később (a 6-7. évben) hoz először rendes termést. Birsalanyon a fajták korábban fordulnak termőre, kevésbé alkalmazkodók, a talaj mésztartalmára pedig érzékenyek. Ahhoz, hogy a körték bőven teremjenek, porzófajtát igényelnek. Sokan a szeptember végén szedhető Packhams Triumpf fajtát is a téli érésűek közé sorolják. Igen kiváló körte, csakúgy, mint az október elején szüretelhető Hardenpont.

A viszonylag kis fát nevelő Nemes Krasszán nagy gyümölcseivel, a kisebb terméseket hozó Serres Olivér remek aromájával tűnik ki. Az október végén érő Téli esperes kövecsesedésre kissé hajlamos, a rendszeresen és nagyon bőven termő Esperen bergamottja pedig csak hűtőtárolóban őrzi meg kitűnő ízét, zamatát.