Benépesült az állatfarm

Szinte teljes a lista: szerepelnek rajta a többször is megénekelt tyúkok, kacsák, nyulak, a korábban már említett fürjek, aztán a 4 kiló körülire felhizlalt kakasok, jércék, s nem utolsósorban: ismét benépesült a kecskekarám. Kezdjük a végén: rendszeres olvasóink a múlt nyár végén értesülhettek arról, hogy sikerült két gidát beszereznem. Sajnos bő egy hónapos ittlétük után egy ciánmérgezés – a zöldtakarmányba véletlenül belekeveredett zselnyicemeggyágaktól – miatt elpusztultak.

Most tavasszal a szomszédunkban vagy tíz – szintén eladó – társukkal együtt születtek meg új kecskéink. Ikerpárt – gida, gödölye – vettünk, s még egy gidát. Éppen idejében: a kertünkben annyi a zöldhulladék, hogy kár lenne komposztálni.

Egyébként is célunk a legegyszerűbb és az ökológia állapothoz képest a legkisebb terhelést jelentő hústermelés. Tehát növényevő állatokat tartunk, illetve a baromfiak takarmányozásában is jelentős szerepet kap mindenfajta gyomnövény, kaszálék, fű és répaféle. Az éppen betakarított borsószár és kifejtett hüvely egyrészt zölden, másrészt szénának megszárítva is hasznosul. Kecskéink most 15 kiló körüliek, a hímeket a tél beálltáig neveljük, majd levágjuk, a leányzóból pedig anyát nevelünk, s a következő év őszén fedeztetjük.

Barátunktól befogadott – ott már kiöregedett és nem szaporodó – nyulaink nálunk szépen nevelik a fiókáikat. Az egyik anya 11-et szült, de két csecsvesztett fióka elpusztult. A másik anyanyúl – szerencsére – csak két utódot hozott a világra, így az előző alom három legkisebb jószágát dajkásíthattam hozzá. Azóta minden rendben, a csaknem tucatnyi háromhetes kisnyúl már mindent megeszik, amit az anyjuk elé adok, de még szopnak is. Nem tervezzük az intenzív szaporítást, így a 35–37. napon fogjuk leválasztani az anyákat, s próbálkozunk ismételt fedeztetésükkel. Addigra a kisnyulak emésztése alkalmazkodik az anyatej mellé felvett szilárd táplálékokhoz. Remélem, így elkerülhetjük a választáskori stressz okozta pusztulást, a hasmenéses betegségeket.

Kiélhetem barkácsoló szenvedélyemet is: a szaporulat és a remélt majdani utódok számára új – oroszoktól ellesett – technológiával készült ketreceket fogok gyártani.

Új fürjketrecet is készítettem, ugyanis több a fürjünk a vártnál. Egy hónapja számoltam be róla, hogy a keltetőgépünket 30 fürjtojással próbáltam ki. Bár a megszületett 28 fiókából három az első napokban elpusztult, a többi 25 nagyon gyorsan gyarapodik: mára már szinte elérték felnőttkori méretüket. Eredetileg úgy számoltam, hogy jó, ha megmarad 15-16, azoknak elég lett volna egy ketrec, ám most a helyszűke okoz örömteli gondot. Az új ketrecbe a leválogatott kakasok kerülnek – belőlük néhány hét múlva pecsenye készül –, csak egy vagy kettő marad meg a tyúkok mellé, melyek egy hónapon belül kezdenek tojni.

Még négy hete vettünk 6-7 hetes húshibrid csirkéket, közülük mára 10 maradt meg – a többit rántottuk, töltöttük vasárnapi ebéd céljából. A kakasok jó négykilósak, a tojók is meghaladják a hármat. Az utóbbi hetekben fokozatosan változtattunk a takarmányon, ma már döntően búzát, zúzott borsót, napraforgót, kukoricát, árpát, ásványianyag-kiegészítőket és egyre több zöldet kapnak. A cél a boltinál acélosabb, keményebb bőrű és szaftosabb, ízesebb húsú állatok felnevelése.

Öregebb néma kacsánk húszegynéhány tojáson ül pihével bélelt fészkén. Bőszen kotlik, példát mutatva szorgalmasan tojó tavalyi lányának, aki viszont inkább a gácsérral bújja udvara füves-gyomos dzsungelét. Nyakunkon maradt már vagy tucatnyi – remélhetőleg – megtermékenyített tojás. Így megint előveszem a keltetőgépet és berakom a kacsatojásokat, s melléjük még vagy 50-60 tyúktojást is két héttel később, hogy együtt keljenek. Kacsáink ugyanis 5 hét alatt fejlődnek ki.

Teljes tehát az állatfarm, s addig nem növeljük a fajok számát, amíg a bő éve halasztott ólépítésbe nem fogunk. Ha bővülünk, akkor elképzelhető, hogy megjelenik még néhány galamb, pulyka, őshonos tyúkféle, esetleg egy malac is. A nyár végére kiderül, miként halad az építkezés.