Várostűrő egzotikum Mexikóból

Legtöbbjük fény- és melegigényes, jól tűri a szárazságot (a vizet a törzsében tárolja), és csak többéves korában kezd virágozni. A jukkák egykor az indián népi gyógyászat „aszpirinjei” voltak: kivonatukkal ízületi fájdalmakat, húgyúti fertőzéseket, gyulladásokat kezeltek, vérzést csillapítottak.

A kerti pálmaliliom lassan növő, terebélyes, tőlevélrózsás évelő, magassága a másfél-két métert is elérheti. Szürkészöld, bőrszerű leveleivel egész évben díszít, de igazi szépségét virágzásában mutatja meg. A gyönyörű, sárgásfehér, harang alakú virágai a tőlevélrózsából kiemelkedő, hosszú, elágazó száron nyílnak, az egymás mellett sorakozó példányok ilyenkor feledhetetlen látványt nyújtanak. (Egyegy virágszáron olykor több száz harang is ékeskedik.)

A jukka hosszú életű, jól bírja a szárazságot, a tűző napot pedig kifejezetten igényli, s a keményebb telek sem rendítik meg. A száraz, homokos, meszes, ám tápanyaggal jól ellátott talaj a legkedvezőbb számára. Kiváló várostűrő, az útsózást is elviseli, nem véletlenül ültetik a parkok napnak kitett részébe, illetve a közlekedési útvonalak, járdaszigetek mentén. A virágok elnyílása után a díszítőértéke erősen csökken, ezért legjobb, ha levágjuk a virágszárakat. Annál is inkább, mert nálunk nem él meg a jukkamoly, amely az illatozó virág megporzását végzi, így a növény termést sem hoz.

Mivel gyökeréről könnyen sarjad, gyökérsarjaival is szaporítható, de a legajánlottabb módszer a tavaszi tőosztás.