Szent madár rokona

Ha ibisszel nem is, rokonával, a batlával viszont összefuthatunk a Tisza mentén, az alföldi halas tavi nádasokban vagy a Hortobágyon. Olyannyira erős a hasonlóság, hogy a múlt század elején ibiszeknek nézték a Kis-Balatonban költő batlapárokat, az újságok így tudósítottak róluk. Ez a hasonlóság leginkább a hosszú, ív alakú, viszonylag vékony csőrben, a hosszú lábban érhető tetten. A tollazat színe azonban más: a mi batlánk egészében gesztenyebarna színezetű. Termetre is kisebb a fekete-fehér öltözetű egyiptomi rokonnál, de a méteres szárnyfesztávolság tekintélyes méretet jelent.

Batlát látni hazánkban persze ritka élmény, részint, mert igen gyér az állománya, részint pedig, mert rendkívül félénk és óvatos. Április elején érkezik hozzánk és augusztusszeptemberben távozik Afrika trópusi tájaira. Mocsarak, tavak nehezen megközelíthető, sűrű nádasaiban fészkel, s költi ki 4-5 hosszúkás, kékeszöld tojását. A fiatal madarak jó 5 hét múltán hagyják el a fészket. Fő táplálékukat a rovarlárvák, férgek, kisebb kétéltűek alkotják. Minthogy a vékony, hajlott csőrükkel csak apró halakat tudnak fogni, így a halgazdaságok számára nem jelentenek veszélyt. Egzotikus szépségük, ritkaságuk és hasznosságuk egyaránt indokolja szigorú védelmüket: természetvédelmi értékük 500 ezer forint.