Tojások a medvetalpon

Alapvetően fagyérzékenyek, de ismertek télálló változataik is, melyek védett kertekben nálunk is áttelelnek. Föld feletti részüket a módosult szár alkotja, amely a jellegzetes ovális és lapos szártagok cikk-cakkban egymáshoz ízesült darabjaiból áll. Ezek a nagy, merev korongok („lapátok”) némileg a medvetalpra emlékeztetnek, innen a közkedvelt medvetalpkaktusz nevük. A szártagok évente újabbakkal gyarapodnak. A szártagokon levéltöviseket, csomókban pedig horgas szőröket találunk, amelyek érintésre könnyen letörnek és a bőrbe fúródnak.

A fügekaktusz színes, hímnős virágai a csúcson álló szártagok felső szélein fejlődnek, többnyire tömegesen. Megtermékenyülés után a helyüket a gömbölyű, körte vagy tojás alakú termések foglalják el. Az érett édes vagy édeskésen savanyú gyümölcshús üdítő csemege. (Csak azok a kemény magjai ne lennének!) A termést általában nem teljes érésben szüretelik, így nekünk kell néhány napig utóérlelni. Legjobb nyersen fogyasztani. Felhasználás előtt tanácsos kesztyűt húzni és a horgas szőröket folyó víz alatt lekefélni. A gyümölcsöt felvágva a terméshúst kikanalazhatjuk, de fel is szeletelhetjük.