A Szabad Föld Kertje: Zsákbamacska fenyőfa

És ezzel nagyjából el is mondtuk a legfontosabbat, amit a gyökeres karácsonyfák ünnepek utáni kiültetéséről tudni kell, azzal a megjegyzéssel, hogy e fákat a lehetőség szerint hetente egyszer meg kell locsolni. Kicsi a gyökértömegük, s mivel örökzöldek, így télen sem áll le az anyagcseréjük, tehát vízre van szükségük. A fákat gyakorta nem tudjuk megtartani, nekünk is eddig csak a felüket sikerült felnevelni az utóbbi években.

Zsákbamacska dolog a gyökérlabdás karácsonyfa. Ennek több oka van. Az első és legfontosabb, hogy nagyon kicsi gyökérrel veszik ki a földből. Aztán az is hiba, ha az ünnepek alatt nem öntözzük – még feldíszítve is (tehát eleve cserépbe tegyük, mely tartja a vizet.) Általános tapasztalatom, hogy az a fa, amely elkezdi hullatni alsó és felső hajtásain is a tűlevelet, szinte alig éli túl a kiültetést. Hiba, ha túl meleg szobában és túl sokáig tartjuk feldíszítve a csemetét. Általában igaz, hogy vízkeresztkor már le lehet szedni a karácsonyfát, de gyökeres fenyőnél meg is szeghetjük e szokást, s szilvesztert követően egy-két nappal is már kiültethetjük.

Érdemes olyan fenyőt venni, amelynek földlabdája agyagos, tömör, zsákvászonnal van becsavarva.

Ezt egy nagy cserépbe tegyük, s szórjuk meg annyi földdel, amennyivel csak tudjuk. Vigyázzunk e fenyők csúcshajtására, a csúcsdíszt ne húzzuk rá, hanem rögzítsük másként! A következő egy évben kiderül, hogy életben marad-e a fánk. Ne mondjunk le róla rögtön, ha leveleit hullatja: öntözzük hetente, bőségesen. Volt olyan fa, amely félig lekopaszodott, de csúcshajtásai, rügyei éltek, s kihajtottak. Igaz, néhány évig csúnya volt, de aztán szépen belombosodott, s végül „kinőtte” magát.