Bakhát derékfájósoknak

Tavaly a Szabad Föld kertjében kísérletként egy-egy bakháton neveltük a petrezselymet és a sárgarépát ikersorba vetve, illetve a kínai kelt és a póréhagymát egymás után vetve. A bakhátakat kétféleként alakítottuk ki: az egyikben a talajt felástuk, aztán 70 centi alappal, 4 centi tetővel és 25-30 centi magasságban halmoztuk fel a földet. A bakhát lényege, hogy a szokásosnál nagyobb rétegű, aprózott talajszemcsés termőfelületet alakítunk ki. A bakhát aljára, közepére lehet trágyát elteríteni-bekeverni.

A másik alkalmazott megoldásunkkal átszitált komposztot halmoztunk a kert talajára.

A bakhátban főleg a gyökérzöldségek termesztését ajánlják a szakértők, ugyanis ezek szabályos fejlődéséhez fontos a lazább, nem tömörödő talaj. Így aztán nagy, nem elágazó gyökereket termeszthetünk. Felmerülhet a kérdés, vajon a bakhát nem szárad-e ki gyorsabban a hagyományos síktermesztésnél? Valószínűleg nagyobb a vízvesztés, de ha elég széles és magas a bakhát, akkor az már olyan talajtömeg, melynek közepén – itt nevelkednek a gyökerek – nincs számottevő különbség. Főként a vegetáció utolsó kétharmadában, mikor a levelek már akkorák, hogy szinte az egész bakhátat beárnyékolják, csökkentve ezzel a párolgást.

A bakhát kialakításánál bevált fogás, hogy az ásást követően a leendő bakhát két oldaláról – egymástól 70-80 centi távolságban – egy-egy ásónyomnyi talajt dobálunk középre az ásóval vagy az ásólapáttal. Ekkor érdemes szervestrágyával, komposzttal feltölteni az alapot. Aztán előbb nagyobb kapával, majd szélesebb fémgereblyével húzzuk fel a talajt a bakhát tetejére. A tetején törjük apróra a hantokat a gereblyével, majd elegyengetjük a tetejét, végül az oldalát.

A vetőárkot a bakhát közepén alakítjuk ki egy vagy két sorban (érdemes az utóbbit alkalmazni, mert a fenti méretezésű felülete elegendő helyet ad az ikersorban termesztett növényeknek). A vetéskor hasznos a talajfertőtlenítőt, foszfor- és káliműtrágyát kijuttatni (ezek a tápanyagok alig vándorolnak a talajban, ellentétben a könnyen kimosódó, ezért helyi hatást csak rövid ideig kifejtő nitrogénnel).

Az így kialakított 25-30 centi magas bakhát azért is praktikus, mert mellette 10-20 centi mély árok alakul ki, így azokban állva úgy fél méterrel kisebbet kell hajolni, kényelmesebb a gyökérzöldségek kezelése.

Magam azt a fogást alkalmazom az idén, hogy a tavalyi bakhátakra fokhagymát, hagymát duggattam, míg az „árokban” krumplit fogok termeszteni. Így mire a burgonyát fel kell tölteni, addigra a hagymafélék lekerülnek a területről, ekkor tehát a bakhátat fogom elbontani, s e talajjal feltölteni a burgonyát. Így sok munkát megspórolok: nem kell a burgonyának árkot ásni és a töltögetés is könnyebb.