Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Nem lehet nem beleszeretni a kaméliákba, e gyönyörű virágú, fás szárú, örökzöld cserjékbe, melyek cserepes változatai nálunk épp ilyentájt virágzanak. Kína, Korea és Japán déli területein honosak, szép, szabályos virágaik megihlették a régi kínai művészeket is: számos festményen, porcelánon megörökítették. A XVIII. században kerültek Európába, de csak az enyhe telű mediterrán országokban váltak a kert részévé, másutt – így nálunk is – cserepes díszként tartották és tartják ma is. Nevüket első ismertetőjükről, Georg Josef Kamel cseh jezsuita szerzetesről kapták.
A kamélia szép, szabályos csésze alakú virágokkal ékes, melyek teltek vagy félig teltek, színük halvány rózsaszín, hófehér, élénkpiros egyaránt lehet, átmérőjük a 10-12 centit is elérheti. Humuszban gazdag, savanyú talajt és rendszeres öntözést kíván (hogy a földje ne száradjon ki).
De minthogy érzékeny a mészre, a legjobb esővízzel locsolni. Igen kényes szépség: a hirtelen hőmérséklet-változást (huzatot), a rendszertelen öntözést rosszul tűri, s ha csupán a helyét változtatjuk meg a szobában, már az is elég lehet ahhoz, hogy ledobja a bimbóit. A kamélia nagyon fényigényes, de a tűző napot nem bírja. A lakás világos, ám hűvös helyén tartsuk, a fűtőtesttől távol. A bimbófejlődés, virágzás idején szebben virul, ha az öntözővizébe kevert mészmentes tápoldattal kényeztetjük – havonta egyszer. (A téli, nyugalmi időszakban a tápoldatozás szükségtelen.)
A kaméliát tavaszi fagyok elmúltával tegyük ki a kert szélvédett és félárnyékos részébe, hogy természetes körülmények között erősödjön. A tél közeledtével világos, de kifejezetten hűvös helyen teleltessük. Metszési igénye csak annyi, hogy az elpusztult, beteg bokorrészeit eltávolítjuk. A metszést mindig rögtön a virágzást követően végezzük el.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu