A Szabad Föld Kertje: Molyrágta fürtök

Nagy átlagban
Péter-Pál napja környékén szoktuk a tetejezést,
hónaljazást, a másodszori hajtásválogatást elvégezni,
most azonban a szőlő tartotta a tavaszi két
héttel korábbi fejlődését: másfél-két méteres ves?-
szők fogadtak, komoly hónaljhajtások, itt-ott a
másodvirágok nyomaira leltünk. S ami ennél is
fontosabb: e fiatal hajtások még fiatalabb, gyenge
bőrszövetű levelein fel-felütötte már a fejét a
peronoszpóra. Míg az idősebb hajtások keményebb
levelein nincs nyoma e betegségnek, az
előbbieken és a földig hajló vesszőkön már igencsak.

Nos, a tőkék vesszőit egyesével kellett átnéznünk,
és levágni, kitörni a hónaljakat, tetejezni, a
tőkéken kifakadt alvórügyek hajtásait eltávolítani.
A rakoncátlan, kilógó hajtásokat a kordon drótjai
közé szorítottuk, s csak ezután permetezhettük a
szellőssé, átjárhatóvá tett szőlőt.

Aki e munkát az idén megspórolja, pórul járhat.
Főként ott, ahol a szőlő megfagyott április
végén, s a mindenféle rügyből fejlődött vesszők
egyébként is besűrűsödtek, miközben a jó három
héttel későbbi hajtások levelei még gyengék, így
azokat könnyebben károsíthatja mindenféle
gomba.

Az idén szinte valamennyi tőkén előfordult a
molykártétel, egy-egy kisebb fürtrészt megrágtak.
Ezért érdemes rovarölő szert is a permetléhez keverni,
s mert a végzetes aranyszínű sárgulást
okozó fitoplazmát terjesztő amerikai kabócák is
mostanában kezdenek felszaporodni, a vesszőket
szívogatni.


BÚJTATOTT BUJTÁSOK. Tavaly és az idén tavasszal is készítettünk néhány tucat bújtatást szőlőnkben, pótlandó az utóbbi évtizedek kipusztult tőkéit. A tavalyiakon most tavasszal csak két vesszőt hagytunk meg. Nem szabad terhelni a fiatal tőkéket, melyek még mindig az anyatőkékről szerzik a legtöbb tápanyagot és vizet, hiszen gyökérzetük csak a harmadik évre lesz annyira erős, hogy leválasszuk őket. Az idei bujtásokon sem szabad, csak egy, maximum két vesszőt nevelni, és egy-egy fürtnél sem tanácsos többet hagyni.