A Szabad Föld Kertje: Paprikás év

Nincs nagy titok: a paprikának sok víz kell, megfelelő pára, kevés vírust és fitoplazmát terjesztő kártevő, bő tápanyagellátás és meleg. Ennyi az egész tudományunk. Adott a jó, laza szerkezetű talaj, melyet megtrágyázunk. Az idén a tizenkétféle többtucatnyi paprikapalántát – melyeket magunk neveltünk magról – olyan ágyásba ültettük, melyben előzőleg ásónyi mélyen árkot készítettünk. Ezt meghordtuk fele részben baromfi- és nyúltrágya keverékével, illetve érett komposzttal.

Befedtük 10 centi vastag földdel, és bő víz adagolása mellett ebbe ültettük a palántákat. Egy hónapon belül megjelent a termés, a paprikatövek dús növekedésnek indultak. Hogy kezelhető formájuk legyen, a tőtől 40–60 centi magasságig kitördeltük a hónaljhajtásokat. Ez segíti a tövek növekedését. Végeredményben az alsó hajtásokon korán megjelenő virágok és terméskezdemények nevelése nem vette el a tápanyagot és az energiát a növény felső lombozatának kifejlesztésétől.

Így aztán igazi kis „fácskák” alakultak ki, melyek ágain bőséges mennyiségű mellékhajtás, virág és termés fejlődik.

Persze az egyes paprikafajták más és más habitusúak. Például kétféle kápiát is termesztünk: az egyik – a fóliasátor alatt nevelt – mostanra már embermagasságú, míg a másik – amely kint él a szabadban – csak 120 centi, de mindegyik tövön van vagy tucatnyi 20-25 centis termés, sőt akkora is akad, amelyik az alkaromhoz mérhető. A fehér tölteni való paprikából olyan fajtát nevelünk, ami méteres magasságig nőtt, aztán elözönlötték a termések, van, amelyen 15-20 különböző fejlettségű és méretű termés érik. Hozzájuk képest törpének mondható a pritaminféle, csak fél méterre nőtt és kevesebb is rajta az öklömnyi bogyó. A kosszarvú és a pepperoni fajták nagyjából combtőig érnek, 30-40 paprika is csüng az ágakon. A csilifélék bokrai kicsik, de sűrűn elágazóak, a termés szinte rejtőzik a levelek között.

Egy-két gondról is szólnom kell. Néhány tő nem tudta elkerülni a kabócák hordozta fitoplazmás betegséget: hervadoznak, kicsi, koravén, alig beérő termést hoznak. Ezeket szívbaj nélkül kell tövestől kitépni, mivel gyógyíthatatlan betegség károsította meg az edénynyalábjaikat.

A korábbi cikkünkben bemutatott sztolbur betegség ellen nincs orvosság. Feltűnt néhány tő, melyek levelein vírusos tünetek láthatók. Ezek szintén gyógyíthatatlanok, de megvárom, míg a termés egy része beérik, aztán ezeket is elégetem. Emiatt egyébként érdemes túltervezni a palánták számát, mert szinte biztos, hogy a növények egy része elpusztul. (Már csak azért is, mert akad néhány csúnya baktériumos betegség is, amelyek a termést is rothasztják.)

A paprika szereti a vizet: tehát olyan helyre ültessük – ha lehetőség nyílik rá –, ahol a felszínhez közeli a talajvíz. Ha nincs erre mód, akkor érdemes csepegtetőcsövet fektetni a tövek mellé, melyekből folyamatosan szivárog a víz. Egy 100 literes hordó megteszi tárolónak, nagyjából két-három nap alatt ürül ki. A cső métere 8-10 forint, tehát alig pár száz forintos beruházással folyamatos vízellátást biztosíthatunk. Ez érvényes a fóliás paprikákra is, hiszen a nyári melegben ezek a növények legalább annyit párologtatnak, mint szabadföldi társaik.

A paprika termését károsító rovarok közül egy igazi ellenfél: a bagolylepkefélék hernyói. Ellenük nehezebb a védekezés, mert a többség éjjel aktív, a nappalt a talajban tölti, így permetezni sem nagyon érdemes ellene. Nagy lyukakat rág, de talán kevésbé kedveli a paprikát, mint a paradicsomot. Legalábbis a mi kertünkben ez a tapasztalat.

A gombás fertőzések ellen a termés éréséig könnyebb a védekezés, utána már csak 5-7 napos szereket alkalmazhatunk, ha feltétlenül szükséges.