Fenyővégzet

A miértekre is választ találtunk: a betűzőszú a baj okozója, amely a kéreg alatt élősködik, táplálkozik, lényegében szétrágja az egész kéregfelületet. Ezzel megszűnik a fák tápanyagáramlása, és egy idő után végük. (Sem az erdei, sem a feketefenyő nincs védve ettől.)

Nos, az idén újabb fákat pusztítottak el ezek a 4-6 milliméter hosszú, 2 milliméter széles, jól repülő bogarak. Éppen ezzel a tulajdonságukkal van a baj: hip-hop átrepülnek egyik fáról a másikra, s akár több ezer rovar is megteheti ezt. Ugyanis a nagy telek elmaradnak, a nyári kánikulahullámok, az aszályos, majd hirtelen csapadékos idő váltakozása sokként éri a fákat, melyek ellenálló-képessége lecsökken. Emiatt a számos betűzőszú támadását sem képes a megszokott módon mérsékelni.

Amikor ugyanis csak kisebb mennyiségű szú támad, a fa a kéregben a gyantás, ragacsos anyagok kiválasztásával megakadályozza a rovarok további rágását. Most azonban akkora tömegben özönölnek e rovarok, hogy a háncs legnagyobb részét egyszerre és rövid idő alatt pusztítják el. Nagyjából egyetlen évszak elég hozzá. A szúk áprilistól októberig a legaktívabbak, így a legtöbb fa éppen a nyári nagy melegben dobja el a tűlevelét, s kezd kiszáradni.

Az eset nem egyedi: Szlovákiában, a Tátrában az őshonos lucfenyők százezrei pusztulnak el évről évre, nálunk a Soproni-hegység, a zalai térség őshonos lucfenyvesei károsodnak. A baj az, hogy a szúk eddig a kidőlt, letört ágakon, törzseken találtak táplálékra, de mostanra már az élő, egészséges fákat is támadják, tömeges megjelenésüket a több évtizedes egyedek sem képesek kiheverni.

S védekezni sem nagyon lehet ellenük: a kéreg alá nem hatol be a rovarölő méreg – amúgy meg a 10-20 méteres fenyőfákat képtelenség permetezni. Sok-sok feromonos csapda talán segíthet.