Kertésznaptár: Tévhitek

- Nem egységes a zöldmetszés megítélése a szakemberek körében, ami a zavar, némelykor pedig a tévhit táptalaja.
Az üzemi gyümölcstermesztésben egyes művelési módok, illetve az abban termesztett fajták kifejezetten a zöldmetszésre alapozottak, míg a házi kertben jellemző, hagyományos koronaformák esetében a tavaszi fás metszés az általános, a zöldmetszés csak a kiegészítője.
Legjobb is ezt a gyakorlatot követni, így a most időszerű májusi zöldmetszéssel elsősorban a fiatal fákat alakítani, koronájukat formálni. Tehát a legfontosabb szempont ilyenkor a vázágak, illetve vezérvesszők továbbnövekedését biztosító, legkedvezőbb helyzetű hajtások kiválasztása, illetve az ezekkel versengők eltávolítása. (De minden esetben csak mértéktartóan avatkozzunk be, hiszen a nagy formálás majd jövő tavasszal lesz esedékes.) A továbbiakban elsősorban a korona belseje felé törő, egymást keresztező, sűrűsítő hajtások között válogassunk. Nagy tévhit és igen rossz gyakorlat a korona belsejéből kitisztogatni a hajtásokat, hiszen ezzel mi magunk kopaszítjuk föl a fát.
(Mivel a metszés célja éppen az, hogy a korona belső terében is legyenek termőalapok, ne csak a szélein.) Ne távolítsuk el tőből a nagyobb sebek környékén, illetve a fiatal fák törzsén előtörő hajtásokat sem, mert ezek a sebgyógyulást, illetve a törzs erősítését szolgálják.
Csípjük vissza valamennyit néhány levélre, mert így, legyengítve is betöltik feladatukat, s azzal, hogy nem erősödhetnek meg, nem veszik el az asszimilációs erőt az igazán fontos helyektől.

- Ha a kajszibarack fánkon esetenként a vesszőcsúcson vagy az egész vesszőn a levelek hervadását, száradását tapasztaljuk (aminek a moniliafertőzés a valószínű oka), messük ki tőből az egész beteg vesszőt, vagy legalábbis vágjuk vissza az ép, egészséges részig.