Verébvész - Már nem 'csak' a termés a virág is kell nekik

A hőmérő higanyszála mínusz egy fokig ereszkedett a múlt héten. Nagy kérdés, lesz-e a következő napokban még hidegebb, illetve milyen károkat okozott az a fagyos reggel. A körte-, meggy-, cseresznye- és korai szilvafák napok óta teljes virágzásban voltak. Háromszor permeteztem már monília ellen, a levirágzott kajszin szépen látszottak a kicsi termések, a három fán sikerült megfogni a monília rettegett fertőzését.

A meggyről ez még nem mondható el, de ott megint a verebekről kell szólnom. Két éve és tavaly is említettem már érdekes viselkedésüket – az itteni populáció, úgy tűnik, egymásnak adja át a tudást, amit mostanra továbbfejlesztettek. Eddig „csak” az éppen megkötött, félborsónyi-borsónyi termést csipkedték le, most már a virágzás idején próbálkoznak, csipkedik és leverik a még kicsiny gyümölcsöt sem hozó fehér bokréták egy részét. Tavaly hálóztam – igaz, a nagy fagy miatt feleslegesen –, az idén is ezt teszem. Ugyanis a mi verebeink az érőfélben lévő meggyre és cseresznyére is rájárnak, szinte kivédhetetlen kárt tesznek.

S ha már cseresznye: az idén a rügyek legalább fele nem hajtott ki – ennek két oka lehet: a téli nagy fagy, illetve a tavaly nyári fertőzés, ami elkapta a fánkat.

Az őszibarackfák – összesen nyolc a kertben – az idén hozhatják első igazi, komolyabb, többkilónyi termésüket, feltéve, ha sikerül megakadályozni a súlyosabb tafrinás fertőzést. Eddig csak egy fán jelentkezett – a hideg- és párakedvelő „dérgombának” is nevezett – megbetegedés. Valahogy itt nem hatott a megelőző kezelés, ezért most felszívódó szerrel permeteztem.

Hasonló rovarölő szert használtam az elvirágzó és virágzó szilvaféléken is, mivel ilyenkor támad a néhány milliméterre megnövő szilvadarázs. Az éppen megkötött, kicsi, még szirmait sem hullató virágban a csöppnyi termésre teszi a petéjét, az pedig berágja magát, a magház körül táplálkozik, majd amikor a szilva 1-2 centis, akkor kifúrja, leveti magát és a talajban bebábozódik.

A termés felét, de akár négyötödét is megsemmisíthetik. A túlélt szilvát következő körben is megtámadhatják a különféle molyok, tehát nyár elején-közepén ezek ellen is kell védekezni.

A körtéken ennyi virág még sosem volt: négy fánk merő fehér özön. Akadnak fajták, melyek aztán a következő évben szinte nem is teremnek, de a legtöbb ilyen év után is hoz – ha nem is olyan sok – virágot és termést, mint az előtte lévőben.

Egyébként még négy körtét ültettünk: mind téli, azaz az ősz második felében érő, betárolható fajták. Most ezeket kell babusgatni, öntözni, megpermetezni, hogy se a szárazság, se a gombák, atkák, tetvek ne tegyenek kárt bennük. A nagyobbakkal már nincs ennyi gond, ott csak annyi a teendő, hogy nem hagyom elszaporodni túlságosan egyik kártevőt, kórokozót sem. Bogyós gyümölcsösünk is bővült: vettem még két jostát a meglévő ribizlifélék és az egresbokrok mellé.

E fajhibrid – a fekete ribizli és a köszméte „gyermeke” – egyik kedvencem: erőteljes bokrán a fekete ribizlire emlékeztető ízű, csaknem egres méretű bogyókat terem. Ellenálló, nincs sok gond vele. Aztán két ágyással szaporodott földieper-ültetvényünk, így most csaknem 100 tő erősödhet a szerves trágyával feltöltött, fekete fóliával borított bakhátakon.
(Teremni igazából jövőre fog, mert csak most kora tavasszal volt rá időm, hogy kialakítsam az ágyásokat – jobb lett volna tavaly augusztus végén, szeptember elején.)

A fagy vélhetően nem ártott az almáknak, ezek akkor még inkább piros bimbós állapotban voltak.

A fák metszés után megkapták a lemosópermetet, most viszont olyan permetszert kaptak, ami a varasodás ellen hat, mivel ez a gomba már ilyenkor is támad. A fáim bírják a lisztharmatot, így ellene nem kell védekezni – de akik jonatánt vagy a fajtakörhöz tartozó fákat gondoznak, erre is figyelniük kell.