Édes savanyúcska - Gyümölcse a forró nyárban üdítő csemege

A nyirkos, hegyi erdőkben ma is élnek a piros ribiszke vad alakjai, ezekből kezdődött el a nemesítése mintegy ötszáz évvel ezelőtt Európában. Magyar nyelven Lippay János írt először az „édes savanyúcska” bogyókról az 1667-ben megjelent könyvében.

Zöld FöldValló László2017. 06. 27. kedd2017. 06. 27.
Édes savanyúcska - Gyümölcse a forró nyárban üdítő csemege

Gyümölcse a forró nyárban üdítő csemege, kicsit megcukrozva az édesszájúak is megbarátkozhatnak vele. Annál is inkább, mert rostokban, C-vitaminban, antioxidáns színanyagokban és ásványi sókban (főként vasban, magnéziumban és kalciumban) egyaránt gazdag.

Mártásnak, dzsemnek is jó, paradicsompasszírozón áttörve pedig magmentes zselét kapunk, ami értékes konyhai alapanyag. Szörpöt főzés nélkül érdemes készíteni belőle, így C-vitamin-tartalma megmarad. Szárral vagy bogyózott formában egyaránt fagyasztható.

A piros ribiszke nem nagy igényű faj, de mélyárnyékban vagy az erős napsütésnek kitett helyen nem fejlődik kielégítően. (Agyagos talajon éppúgy megterem, mint homokon vagy meszes földben.) A gyümölcs nem utóérő, azonban éretten sokáig a bokron marad, így nyugodtan megvárhatjuk, míg teljesen beérik.

Fajtái öntermékenyek. Természetes formája a bokor, a gyökértörzsből koronája folyamatosan megújul. Az aranyribiszke alanyra oltott törzses változatban a fácska hamarabb öregszik, kétségtelen előnye azonban, hogy róla a termés hajlongás nélkül, könnyen szüretelhető.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek