Fölüdít a nyárban

A meggy elmaradhatatlan gyümölcse ma is a haszonkerteknek, népszerűségét a friss fogyasztásra különösen alkalmas, kevésbé savanyú fajták megjelenése csak tovább növelte.

Emellett kevésbé igényes a termőhely iránt, a szélsőségesen rossz talajok kivételével úgyszólván mindenütt termeszthető. Nem fagyérzékeny, jól tűri a telet, s mert viszonylag későn virágzik, a tavaszi fagyok nemigen károsítják. Vízigénye közepes, de az öntözést szebb, nagyobb gyümölcsökkel hálálja meg.

A magyar meggynemesítés nagy hírnévnek örvend, amire méltán büszkék lehetünk. Fajtáinkat számos országban ismerik, termesztik, és persze a nálunk kapható fajtaválaszték is igen széles. Mégsem igazán élünk e választékkal, pedig a fajták között már a moníliás ágelhalással szemben nagyfokú ellenállást mutató újdonság is akad. Cikkünkben ezúttal a korai, június közepéig érő fajtákat vesszük górcső alá, különös tekintettel a házi kerti termesztésre.

A Meteor korai változata első a sorban a június eleji érésével. Íze kellemesen savanykás-édes, leve festő. Öntermékeny, rendszeresen és bőven terem. A Csengőd–Akasztó tájegységből szelektált kárminpiros színű Csengődi csokrosan hozza erősen festő levű, sötétpiros, sok szárazanyagot tartalmazó gyümölcseit. Öntermékeny, rendszeresen és igen bőven terem. Nagy értéke, hogy a moníliás ágelhalással és a blumeriellás levélfoltosodással szemben is erős ellenállást mutat. (Eredeti termőhelyén növényvédelem nélkül termesztik.) A feketés bordópiros, tetszetős gyümölcsű Érdi jubileum hátránya, hogy csak későn, a fa 7-8. évében fordul termőre.

A fehérhús-színű Korai pipacsmeggy rendszeresen és bőven terem, de nem festő levű. A június közepén érő, népszerű Érdi bőtermő gusztusos, bő levű, harmonikus, édes-savas ízű gyümölcsöt nevel, de rendszeres védekezést igényel a moníliás ágelhalás ellen.