Diórontó buroklégy

Ezt a bajt több minden is okozhatja, de leginkább egy új jövevényt kell okolni érte: a dióburoklegyet.

A latinul Rhagoletis completa névre keresztelt rovar egy kicsi légyféle, alig nagyobb, mint az itthon megszokott cseresznyelégy. Ránézésre jellegzetes szárnyainak sávozottsága: fekete és fehéres szabálytalan csíkok tarkítják. Tora barna, nagy szemei sokszor zölden irizálnak. E rovart a nyolcvanas években Amerikából hurcolták be Európába, olasz, majd francia földről terjedt át Németországba, majd nálunk is feltűnt néhány éve. Évenként egy generációja jelenik meg, de akkor alaposan kitesz magáért. A nőstény akár 400 petét is rakhat a zöld diók burkára, egy-egy termésre tucatnyit. A kikelt nyüvek aztán a burkot rágcsálják, szinte elfolyósítják a zöld köpenyt, ami megfeketedik.

Amikor a dió megérik, az egész termés ilyen undort keltővé válik. A dió a csonthéján belül a lárváktól többnyire védve marad, de más betegségek is könnyen kaput találnak, így azok már kárt okozhatnak.

A burok korai fertőzése esetén azonban maga a dió is károsodhat: nem fejlődik megfelelően, kisebb lesz a termés és a hozam. Ilyentájt már nem nagyon találni meg a nyüveket a burokban, a lárva leveti és befúrja magát a talajba, bebábozódik – aztán a következő évben újra kezdődik a ciklus.

Védekezni vegyszeres kezeléssel lehet: erre kifejlesztett rovarcsapdát kell a diófa naposabb oldalára felaggatni és figyelni a zsákmányt. Azért érdemes ismerni a kinézetét, mert a csapda más rovart is odavonz, például a már említett cseresznyelegyet, de annak sárgásabbak a szárnyai, a dióburoklégyét pedig már az említett sávozottság jellemzi.

Kártételét bakteriális fertőzésnek is nézhetjük: összetéveszthetjük a diót gyakorta támadó, a xanthomonasos foltosságot okozó kórokozóval. De ha az elbarnult, feketedett dióburkot egy kicsit megpiszkáljuk, a légynél mindig találunk nyüveket.

A xanthomonas a leveleket betegíti meg, és még zölden – érés előtt – megrothasztja, megbarnítja, szinte a dióra égeti/aszalja a burkot. Az ilyen dió sokszor a fán marad, nem hull le.

Főként esős nyarak után alakul ki nagy fertőzése. A védekezés alapja a rezes kezelés: ha vége a lombhullásnak, ne hagyjuk ki az őszi lemosózást, s ezt kora tavasszal kövesse egy újabb. Év közben pedig érdemes nyáron még egy rezes permetezést elvégezni – már amennyire ez a termetesebb diónál elvégezhető.