Édesvízi óriások

Maguk is tudták, hogy egykönnyen nem teremthetik meg legendás óriáshalunk, a viza hazai természetes szaporodásának és állománynövekedésének a feltételeit, de legalább elkezdték a munkát. E téren a vízszennyezés további csökkentése mellett a Duna átjárhatóságának megteremtése a legfontosabb feladat. Reményt keltő: több olyan terv is készült, hogy a Vaskapu-szoros alatt kiépült erőművek ne akadályozzák tovább a vizák feljutását a tengerből a hazai vizeinkbe, amiről tovább folynak az egyeztető tárgyalások. Addig a Poroszlón megépült Tiszatavi Ökocentrumban, Közép-Európa legnagyobb édesvízi akváriumában csodálhatjuk meg másfél-két méteres példányaikat (felvételünk is ott készült).

A „kétéltű” viza Európa legnagyobb édesvízi hala, a Fekete- és a Kaszpi-tengerben, valamint a vízrendszerükhöz tartozó folyókban él. A folyószabályozások előtti időkben messzire felúsztak a Dunán, a Tiszán, így halászatuk rendszeres és jövedelmező foglalkozás volt hazánkban. (De fogták a Drávában, a Marosban és a Körösökben is.) A hatalmas, többmázsás halakat külföldre is szállították, így például Bécsbe, ahol külön vizamészárszék működött. Mivel könnyen kifogható volt, halászta boldog-boldogtalan, így állománya már a XVI. századtól erősen megritkult. Nálunk az 1950-es, '60-as években fogták ki az utolsó, mázsás példányokat, azóta kritikus szintre csökkent az állománya. Ma már védett, eszmei értéke 10 ezer forint.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE