Létrejöttének negyedszázados évfordulóját ünnepli a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI). Az intézmény munkatársai Rácz András államtitkár részvételével 2022. november 9-én emlékeztek az eddig eltelt huszonöt esztendőre a Szentendrei Skanzenben. Az intézmény születésekor 1997. november 28-at mutatott a naptár.
Móricz Zsigmond nevezte így a Hortobágyot. E fátum úgy hozta, hogy egykori nagy vizes élőhelyeink több mint 90 százalékát a nagy folyószabályozásokkal, lecsapolásokkal mára elveszítettük
Aki kicsit is ismeri hazánk egyik legsokoldalúbb színésznőjét, rendezőjét, a Jászai Mari-díjjal kitüntetett Pelsőczy Rékát, tudja, hogy a színház mellett a természetvédelem is közel áll a szívéhez. Nem meglepő hát, hogy a Jane Goodall Intézettel közösen egy különleges sétaszínház is a nevéhez fűződik.
„A természet eltorzulása, az élővilág változatosságának elszegényedése, az ember gép általi elidegenítése, táplálkozásunk romlása egymással versengve bizonyítják, hogy a »mindig több« nem szinonimája a »mindig jobbnak«.”
„Odakünn most éppen ősz van, a vénasszonyok nyara. Tudod, hogy az otthoniak egész nap a határban vizsláznak, messziről felrebbenő, »aranytollú« foglyot meg ugrásból lőtt nyulat keresve, vagy a gulyakúti érnél várnak vadrécére, amikor a pusztát már ködnevelő este színezi. Neked meg ugyanakkor a kollégiumi asztal fölé hajolva kell raboskodnod.” A dévaványai Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont múzeumában szabadon lapozgatható az Őszi vizeken című könyv. Ebből idéztem.
Összeállításunkban írunk a zöldenergia mind teljesebb alkalmazásáról a kecskeméti Mercedes-gyárban, a Volvo munkagépeihez szabadon telepíthető napelemes töltőkről, a Volkswagen Repülő Tigriséről, a légi közlekedés és az 5G-mobiltechnológia kapcsolatáról.
A Kis-Balaton a magyar természetőrzés bölcsője. Idén nyáron lett százesztendős e hivatás. Jelképes helyszíne tehát hazánk zöld múltjának. Ezt őrzi és fejleszti tovább az Agrárminisztérium.
A méhlegelő – igazán remek név! Ez lenne e repülő csodabogarak csárdája, ahol „belegelhetik” kedvenc táplálékukat: a nektárt, a mézharmatot, a pollent és vizet. Naná, hogy csak kevesen tudják ezt
– a „városbéli puhányok, nyavalyások” közül szinte senki –, ezért aztán leginkább viccet fabrikálnak mindebből.
„Oh, ti szűkkeblü emberek, kik mindenben, örökké szabályokat kerestek és állittok, jertek ide és boruljatok térdre a szabálytalanság remeke előtt! S mi az a szabály? semmi más, mint a sánta középszerűség mankója.” Petőfi Sándor (1823–1849) írta ezt a Baradla-barlangról Úti jegyzetek című munkájában.
„Mi a Balaton? Víz, csupa víz, széles, csillogó, lebegő víz, hatalmas víz, mindenütt víz, egészen a világ végéig, s egészen a mélység fenekéig. A szagát is érezték: hűvös, lágy szagát. A tikkadt nyár megfürdette szemüket a Balatonban.” Kodolányi János (1899–1969) írói világa ez. Benne: a magyar tenger hullámverése.
