Bár a hulladék gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, nem mindegy, milyen szemetet termelünk. A XXI. század kidobásra ítélt dolgainak nagy része ugyanis egyáltalán nem újrahasznosítható.

„Csak azt vedd el, amit vissza is tudsz adni!”

Zero waste, vagyis a nulla hulladék napjaink egyik legnépszerűbb mozgalma. Magát a kifejezést Paul Palmer amerikai kémikus használta először a ’70-es évek derekán. Azt hirdette, hogy környezetünk megóvása érdekében az újrahasznosítás nem elég, ettől többre van szükség: alapjaiban kell megváltoztatni a termékek tervezését és forgalmazását, hogy azok szavatossága évtizedekig tartson, illetve kidobás helyett – a természetes körforgáshoz hasonló módon – egyéb célokra felhasználhatók legyenek.

Kocsis Dóra és Németh Edvárd öt évvel ezelőtt fontos célt tűzött ki maga elé: úgy élik a hétköznapjaikat, hogy minél kevesebb hulladékkal terheljék a Földet. A két fiatal a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen találkozott, s miután végeztek, összeházasodtak. Skóciába mentek dolgozni, hogy megvalósítsák egyik nagy álmukat: körbeutazzák a Földet. A majd’ egyéves úton 4 kontinens 16 országában jártak. Akkoriban a fókuszban az ember, a társadalmi és kulturális kérdések tanulmányozása állt, később az ember és természet egyensúlyát, főként a zero waste és a minimalizmus alapelveit követték:

– Bár az a varázslatos kincs adatott meg mindannyiunknak, hogy ezen a bolygón élhetünk, az ember kapzsisága, kényelemvágya, önzősége visszafordíthatatlan károkat okozott a természetben. Utazásaink során főleg a pe­rem­or­szágokban szembesültünk azzal, hogy mi lenne Magyarországból például akkor, ha a hulladékgazdálkodás nem rejtené el előlünk a naponta megtermelt szemetet. Ezt látva határoztuk el, hogy mi nem szeretnénk hozzájárulni sem a mérhetetlen mennyiségű szemét előállításához, sem ahhoz a kizsákmányoláshoz, amit az őrült fogyasztás jelent.

Miután már hazai terepen egészen jól ment a hulladékmentesítés, 2017 nyarán a házaspár tett egy kísérletet: vajon lehet-e hulladékmentesen utazni, nyaralni tíz na­pig? Naponta beszámoltak a közösségi médiában a felkészülésükről, tapasztalataikról, miként előzik meg, hogy hozzájuk kerüljön bármilyen hulladék:
– Talpalatnyi történetek címmel kezdtük el a blogunkat vezetni. Mottónk: Csak azt vedd el, amit vissza is tudsz adni! Ezt egy idős hölgy mondta Edvárdnak Győrben, amikor a vasútállomásról segített elvinni a néninek a vödör cseresznyéjét a gyerekei lakásáig. Talán ez az, amit a leginkább elfelejtünk.

Ha valamit elveszünk és elhasználjuk, akkor az már nincs, és nem lehet pénzzel pótolni, nagyon sok mindenből nem lehet többet elvenni, mint amit a természet adni tud. Mi például csak azt vesszük meg, amire sokszor van szükségünk, ha tudjuk, megjavítjuk/megjavíttatjuk a dolgainkat, használtan vásárolunk szinte mindent, és igyekszünk tartós, minőségi eszközöket választani. Évek óta a piacokon vásároljuk az élelmiszereket, csomagolásmentesen, saját tárolóinkban kérjük őket, és szezonkövetően étkezünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy télen sem fogyasztunk narancsot, banánt, de olyan népszerű ételeket sem, mint az avokádó vagy a chiamag.

Dóra és Edvárd, a Talpalatnyi történetek blog szerzői a hulladékmentes életmód mellett tették le a voksukat. Fotó: Családi archívum

A házaspár azoknak, akik változtatni szeretnének a fogyasztási szokásaikon, azt tanácsolják, hogy keressék fel a legközelebbi piacot, ott nagyon egyszerűen megoldható az egyszer használatos műanyagok elkerülése. De ha nem is megy rögtön az élelmiszer-csomagolások kiváltása, egyet mindenképp megtehetünk: komposztáljunk! Ezzel a kommunális hulladék körülbelül felét vagy még többet is megspórolhatjuk, ráadásul visszaadjuk azt a tápanyagot a földnek, amit kaptunk. Akiknek nincs kertjük, nekik a közösségi komposztálókat ajánlják.

– A legnagyobb kihívás az egyensúly meglelése és közvetítése, hogy ne érezzük önsanyargatásnak az életmódunk megváltoztatását, ne torkoljunk szélsőségekbe és aszkézisbe. Mert sem az önként vállalt egyszerűbb életmód, sem a zero waste nem arról szól, hogy lemondunk minden szuper dologról, amíg mások önfeledten vásárolnak. Általános szabályunk pedig ennyire egyszerű: semmi csomagolt és semmi eldobható! Ehhez próbáljuk magunkat tartani.

A házaspár hamarosan elköltözik Budapestről. Míg Edvárd a házukon dolgozik, Dóri könyvet ír:
– Immár öt éve, hogy elhatároztuk, csak helyi és idényalapanyagokból fogunk főzni. Mivel gyakran tartunk előadásokat a hulladékmentes életmódról, a zero waste utazásról, rendszeresen felmerülő kérdés, hogy mi kerül a tányérunkra télen? Kitaláltuk, hogy ebben az időszakban kiválasztunk öt alapanyagot, és egy héten keresztül mindennap közzétesszük a Face­book-oldalunkon, milyen változatosan lehet belőlük étkezni.

Dóri idényvegetáriánus Zero Waste szakácskönyve a csak szezonális, helyi alapanyagokra épülő recepteken kívül a vásárlási előkészületektől a megfelelő tároláson át az egyszer használatos konyhai eszközök kiváltásáig minden témában segítségére lesz azoknak, akik szeretnék tudatosan csökkenteni az étkezésből származó hulladékukat, de nincs idejük mindennek utánajárni.

A könyv készítésével is egy éven keresztül követte a természet ciklusát, és mivel a közösségi alkotás híve, felkért 12 általa nagyra értékelt gasztronómust, hogy osszanak meg egy-egy kedvenc receptet, amiben csak hazai és idényalapanyagok szerepelnek.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.