IGAZI „DARÁZSIRTÓ” a mostani időjárás: hideg van és esik néhány napig. A kertész ilyenkor beszorul a lakásba – hacsak nem szorgoskodik a fóliasátorban –, holott az évek óta komoly gondot okozó darazsakkal szemben éppen most lehet hatékonyan harcolni.

Csaljuk őket csapdába!

Hiányzott ez az eső nagyon, még fűteni is kellett az utóbbi napokban. De ez most nagyon jó: a melegben nekiállhatok a tél miatt nagy számban áttelelt (egyébként gyönyörű és érdekes életű) darazsak ellen PET-palackokból csapdákat készíteni, s nem utolsósorban a padlásra is felmehetek egy jó adag darázsölő sprayjel. Ugyanis ilyen időben a darázsfajok a már épülő fészkükön ülnek. Mind. Nincs kint rajzó egyed, így akár az egész állomány felszámolható. A hideg miatt e fullánkos rovarok támadókedve kicsi, így nem kell támadástól tartanunk. Tehát felmásztam a létrán, és nagyjából hetven darázsfészket irtottam ki. Tudom, hogy ez sziszifuszi munka, hiszen a szomszédoknál élő telepeket is meg kellene semmisíteni, hogy igazán csökkenjen a számuk. Ezért is szólok mindenkinek: fogjunk össze, derítsük fel a padlásokat, így mindenki jól jár.

A darazsak javát a kisebb testű – francia, német, kecskedarázs – fajok teszik ki. A klasszikus, nyitott, méhsejtes, cellulózból felépülő, kisebb vagy éppen tenyérnyi fészkek lakói. A rettegett lódarazsak viszont zárt, akár focilabda nagyságú és alakú fészkekben élnek. Szerkezete olyan, mint a káposztáé: az egyes gömbhéjak között fél-egy centis távolságok vannak, belül pedig az anya rakja a petéit, melyeket a dolgozók gondoznak. Az ilyen fészkek eltávolítása már veszélyes, érdemes a darazsakra kifejlesztett, azonnali hatású szereket használni: ezek egy pillanat alatt lebénítják az állatokat, így azok nem repülnek és nem is tudnak szúrni. Ha irtottunk is – jómagam megtettem már április elején, illetve most is –, érdemes darázscsapdákat csinálni és kiaggatni. Ezek órák alatt több tucatot képesek megfogni, elpusztítani. Lényege, hogy sör mellé valamiféle cukros anyagot – romlott lekvárt, gyümölcsöt, cukrot – rakjunk és ecetet. Ez utóbbi nagyon fontos, mivel a hasznos méhfajok kerülik az ecetszagot, így a csapdázással nem gyérítjük egyébként is megfogyatkozott állományukat. A csapda olyan legyen, hogy a 3-4 kis nyílása csak befelé legyen könnyen járható, kifelé már ne találjon ki a rovar. Tavaly a fiam pofonegyszerűen kialakított csapdáit használtam. (A palack tetejét tölcsérszerűen levágta, majd visszafordítva belenyomta a megmaradt palackaljba, ahol összeértek; átellenben két lyukat fúrt rá, majd madzaggal megkötötte, amivel felakaszthattuk. Egy hátránya van csak az ilyen csapdának: az esőt is gyűjti, de a megfigyelésem szerint ez a hígítás nem csökkentette a csalianyag hatékonyságát.) A gyümölcsfák ágaira kiaggatott tíz palack több száz, ha nem ezernyi darazsat fogott meg. Súlyban mérve összesen akár a kilót is meghaladhatták! A palackokat akkor ürítem és csalizom újra, amikor már több a rovartetem a csaléteknél. Azért hozzáteszem, a siker nem teljes: tavaly is legalább tízkilónyi almát, körtét, őszibarackot azért kellett az állataimmal feletetni, mert az egyébként egészséges gyümölcsöt előbb megkezdték a lódarazsak, majd a sebzésre már rájártak a kisebb fajok is.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK

 

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.