• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Ezüstfehérben ragyog

Szerző: Valló László
Közismert dísznövényünk a hamvaska: a parkokban, közterületeken gyakran találkozhatunk vele, ezüstszínű leveleiről, jellegzetes alakjáról ismerhetjük fel. A bojtocskák, lobéliák, begóniák gyakran ültetett együttesében rendszerint helyet kap, hogy ezüstös levelével kiemelje a környező virágok színét, szépségét. A kertekben nem igazán gyakori, pedig igénytelen és szárazságtűrő, a száraz, napos részek hálás virága. Legszebben a laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajban díszlik. A túlöntözést nem viseli el, ilyenkor a gyökerei könnyen elrothadnak.

Hamvaska
Fotó:
Shutterstock

Jól bírja a nagy hőséget, a napos sziklakerteknek is szép dísze. Kiváló szegélynövény, de remekül mutat a balkonládában, függőkosárban, dézsában is. Vágott virágként remek hátteret ad a kisebb, színes csokroknak.

A hamvaska (Jacobaea maritima) mediterrán származású, kistermetű (20-30 centis) félcserje, amit mi egynyáriként nevelünk. Tőlevélrózsái enyhén karéjozottak, az egész növényt ezüstszínű szőrök borítják.

A védett, meleg fekvésbe ültetett tövek többnyire áttelelnek, és a következő év nyarának közepén hozzák apró sárga virágokból álló, ernyőszerű virágzatukat. Legegyszerűbben magvetéssel szaporíthatjuk.

A kora tavasszal vetett magokból mintegy 6 hét elteltével kapunk tűzdelhető növényeket. A már megerősödött palántákat május közepétől ültethetjük végleges helyükre, 20 x 20 centis sor- és tőtávolságra.