Bora jelentős vitaminforrás, emellett gyulladáscsökkentő és vesekőoldó hatású, valamint enyhén vizelethajtó is.

Mire jó a most gyűjthető csipkebogyó?

Erdőszéleken, cser­­jésekben, dű­lők mentén gyakran találkozhatunk a nálunk ős­ho­­nos vadrózsa vagy csipkerózsa érett termésével, a csipkebogyóval, amit mostanában érdemes begyűjtenünk.

Később, amikor már megédesedik, jelentősen veszít a C-vitamin-tartalmából, ami pedig a legfőbb értéke (tízszer több C-vitamint is tartalmazhat, mint a citrom).

Emellett B-, K- és P-vitamin is található benne, valamint jelentős karotinforrás. A kocsány nélküli csipkebogyót vágjuk ketté, kaparjuk ki a szőrös aszmagtermést és szárítsuk meg. Aszalógépben is száríthatjuk, de csak 40 fokon, mert a nagyobb hő hatására a C-vitamin elbomlik. (A szárított bogyótermés száraz, szellős helyen tárolva akár egy évig is eltartható.)

A szárított bogyóhúsból „hideg tea” készíthető, ha fémmentes edényben, langyos (50 Celsius-fok alatti) vízben áztatjuk. Ez a vizes kivonat igen gazdag C-vitaminban és színanyagokban. Mivel a szárított csipkebogyó vízzel elegyítve könnyen duzzad és így főzhető, lekvárt is készíthetünk belőle. A hecsedli lekvár ízletes, tartalmas ínyencség, enyhén hashajtó hatású.

A szárított gyümölcshúsból szörpöt, mártást, bort is készíthetünk. Csipkebogyóbort a friss és kimagozatlan gyümölcsből tanácsos erjeszteni (a mag E-vitamint tartalmaz), mert gyógyhatása így erőteljesebb. Bora jelentős vitaminforrás, emellett gyulladáscsökkentő és vesekőoldó hatású, valamint enyhén vizelethajtó is.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.