Észak-Amerika száraz erdeinek, füves pusztáinak őshonos évelője a bíbor kasvirág, az indiánok egykor kedvelt gyógynövénye. Európában a XVIII. század óta termesztik dísz- és gyógynövényként.

Pillangók szerelme

Gyöktörzsből fejlődő, mereven felálló szárán vékony, lándzsa alakú, érdes leveleket fejleszt, ezek csúcsán jelennek meg feltűnően szép, nagy fészkes virágzatai (amelyet pirosas-rózsaszín nyelves, valamint bíborszínű csöves virágok alkotnak). A gyümölcsillatú virágok vonzzák a méheket és a pillangókat. Átlagos magassága 100 centi körüli, de ideális termőhelyen a másfél métert is elérheti. Az évelőkertben színpompás háttérként ültethetjük, erős szárai nem igényelnek támaszt. Vágott virágként mutatós szobadísz. Betegségek, kártevők ritkán támadják meg (zsúfolt környezetben, sűrűn ültetve, esős-párás időben a lisztharmat kikezdheti), a csigák azonban kedvelik. A nyár kezdetétől szeptemberig virágzik. Ha a már hervadó kasvirág töveit egyharmad részben visszavágjuk, megfiatalítjuk a növényt, amely – kedvező körülmények között – újra virágozni fog egészen az első fagyokig.

A bíbor kasvirág a tápanyaggal jól ellátott, laza szerkezetű talajban fejlődik a legszebben. Tavasszal viszonylag későn fakad, de aztán gyors fejlődésnek indul. Különösebb gondozást nem igényel, az öntözést meghálálja ugyan, de elviseli az átmeneti száraz időszakot, noha ilyen körülmények között kisebb virágokat hoz. Magról és tőosztással egyaránt szaporíthatjuk, magját már kora tavasszal vethetjük szabad földbe.

Kivonata erősíti a szervezet ellenálló képességét a vírusfertőzések, gyulladások legyőzésében, kenőcs formában szintén gátolja a gyulladást, segíti a sebgyógyulást. Hosszas használata veszélyes mellékhatásokkal járhat.

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.