Többnyire ősszel irányul a figyelem a galagonyára, amikor piros, sárga (ritkábban fekete) termésdíszében állva várja a telet. (E dísz sokáig megmarad, hacsak a madarak le nem csipegetik róla.)

Rózsaszín pompában

A vad változatok erdőszéleken, a szántóföldeket szegélyező bokorsorokban gyakoriak, de belopóznak az erdőhöz közeli kertekbe is. A friss hajtásokból, levelekből és termésekből kivont hatóanyag kiváló szívritmus-szabályozó, de mivel igen erős hatású, ezért teájának, illetve gyógyászati kivonatainak használata csak a szakorvos egyetértésével engedélyezett. Az erdei, mezei galagonyák többnyire májusban nyíló fehér virágai szépek ugyan, de nem különlegesek. Nem úgy, mint a rózsaszín virágú nemesített változatok, amelyek éppen a dús, terülő rózsára emlékeztető virágpompájukkal hódítanak.

A fajták, változatok sorában a közismert Pauls Scarlet alighanem a legelterjedtebb. (Angliában nemesítették az 1860-as években, a botanikusok szerint két vad forma, az egy- és kétbibés galagonya hibridje.) Valóban sikeres nemesítés, nemcsak virágával, hanem arányos termetével, kerekded koronájával is kitűnik. Legfeljebb öt méterre növő fácska, így az alacsonyabb légvezetékek alatt is elfér a kert előtti utcafronton. Ráadásul amilyen szép, olyan igénytelen is, s külön értéke, hogy jól tűri a szennyezett városi levegőt. Napos fekvést kíván, de némi árnyékot is gond nélkül elvisel, az erősen kötött vagy nagyon száraz földben azonban csak tengődik. Ősszel kis pirosas termések jelennek meg a virágok helyén, amelyek nem feltűnők, de a madarak igen kedvelik. Mivel arányos, szép koronát nevel, különösebb metszést nem igényel, csak a beteg, törött vesszőket kell kivágnunk tavasszal a koronából. A Pauls Scarlet galagonyahibrid oltással szaporítható.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK

 

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.