• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Se virága, se termése

Szerző: Valló László
Habár egyre jelentősebb a különböző gyógy- és gyümölcsteák térhódítása, a klasszikus tea népszerűsége aligha fog megrendülni.

Fogyasztása általános szerte a világon, sok helyütt nem múlhat el a nap reggeli, délutáni vagy esti teázás nélkül. Neve, a tea, a hasonló angol szóból származik, jelenti egyben a növényt és a belőle készített italt. (Aligha véletlenül, hiszen elsősorban az angolok ismertették meg a világgal.) A tea eredetileg kis fa termetű örökzöld, fényes, bőrnemű, sötétzöld, hegyes csúcsú levelekkel, termesztett változatait azonban cserjeként nevelik, hogy kezelhető, szüretelhető legyen. A savanyú talajú, bő csapadékú trópusi, szubtrópusi területek növénye, legnagyobb termesztői, illetve exportálói Kína, India és Srí Lanka (képünk itt készült). A két leggyakoribb változata a kínai és az asszám tea, az előbbi kisebb, vaskosabb levelű, az utóbbi lombja nagyobb, finomabb szerkezetű, és több benne a koffein. A legjobb minőségű tea a hajtáscsúcs leveleiből készül.

ÖTÓRAI TEA. Közismert az angolok teaszeretete, Londonban például már az 1600-as években is több száz teaház létezett. Az ötórai tea szokása azonban csak később, az 1800- as évek elején alakult ki Anna, hetedik bredfordi hercegnőnek köszönhetően. Addig Angliában csak kétszer, reggel és este étkeztek – ő honosította meg a délutáni közbülső étkezést, a teázást, amelynek fogyasztásához apró sütemények majszolása is társult.

 

A hagyományos termesztésben a növények ápolása, metszése a férfiak dolga. A cserje ágait és hajtásait ugyanis folyamatosan metszeni kell, részint, hogy a virág- és gyümölcsképződést megakadályozzák, részint pedig azért, hogy kézmagasságban tartsák a növényt. (A tea virágzata sárgásfehér, gyümölcse a bokron termett mogyoróhoz hasonló, a termesztésben egyik sem kívánatos.) Az aratás munkáját a nők végzik; a leszedett leveleket a háti kosárba gyűjtik, amibe átlagosan 30 kiló friss tealevél fér. Napjainkban – főként a síkvidéki termőterületeken – a gépi ápolás és betakarítás terjedésének lehetünk tanúi. A leszedett tealevelet minél előbb fel kell dolgozni (ezért épülnek a földolgozók közel az ültetvényekhez), aminek hagyományos módja a fonnyasztás, sodrás, rostálás, erjesztés, szárítás és válogatás. A zöld teát nem erjesztik, ezért nem lesz fekete.

FOTÓ: GAVIN HELLIER, AFP/ROBERT HARDING

Címkék: Házunk tája