Nincs „világvége” a vándormadarak számára a szeszélyes időjárás és a klímaváltozás miatt, de fontos, hogy ne „majdnem embereknek”, hanem természeti lényeknek tekintsük őket.

Tilos leverni!

Sokan megosztják az interneten a március elején hazaérkezett gólyák képét, többüknek nevet is adtak. A monitort nézve az a benyomásunk támad, hogy tömegesen jönnek, sokkal többen, mint régen, a kései hó és fagy miatt nagy veszélyben vannak. Valaha a gólyák és a fecskék nagyjából egy időben értek vissza a vándorútról, március végén, április elején. Mostanában fecskét már alig látni. Szükségük van-e segítségre a túl korán érkező vándoroknak, adhatunk-e a cinkegolyó mintájára „gólyagolyót” a behavazott fészkét szemlélő fehér gólyának?

Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület szóvivője szerint mintegy 5500 pár fehér gólya költ Magyarországon, összesen 24 példányt láttak eddig itthon. Ők sincsenek veszélyben: néhány napot simán kibírnak élelem nélkül, el is repülhetnek olyan vidékekre, ahol nincs hó. Békát, gilisztát, egeret találnak. A természeti törvények szempontjából nem rendkívüli a helyzet.

A vándormadarak egy része minden évben elpusztul vándorlás közben. Minden fajon belül vannak „kockáztató” egyedek, amelyek nem oda mennek, ahová a többi, korábban indulnak vissza, akár megpróbálnak itthon áttelelni. Amikor a klíma hosszú időn át változatlan, akkor ezek többsége elpusztul. Amikor gyors változások következnek, akkor éppen ez a magatartás szavatolja a túlélést – így működik az evolúció.

A mai emberek eltávolodtak a természettől, viszont az új technikák – műholdas jeladók, webkamerák – egyénítik és beviszik a szobájukba, mintegy „családtaggá” teszik a megfigyelt állatokat. Feledésbe merül, hogy a kikelt fiókák közül csak a legéletképesebbek és -szerencsésebbek élnek túl – ez a természet rendje.

 

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.