Élmény az őszinte öröm

– Hogyan indult a művészi pályája? 
– A háborús generáció tagja vagyok, 1956-ban születtem. A szüleim az első és a második világháborút is átélték, meg az '56-os forradalmat is. Nálunk otthon úgy beszéltek a világról, a történelemről, ahogy ők megélték. Nem úgy, ahogy a mindenkori hatalom rájuk erőszakolta, és mindig az igazságot mondták. Tudtuk jól, hogy milyen a kommunizmus. Nyelvtanár anyám óráit lehallgatták, majd kirakták őt a gimnáziumból, hiszen klerikálisnak számított azért, mert templomba járt. Apámnak a fogait rugdosta ki az a rendszer – tehát mi egyáltalán nem voltunk barátai a kommunista érának. Nálunk a családban anyám szépen énekelt és zongorázott, apám pedig másodállásban szobrászkodott. Tehát ők értettek a művészethez, de a popzenét nem szerették, ezért is mentünk később a bátyámmal, Gáborral dzsessztanszakra tanulni. 

– Aztán jött az iskolai zenekar. 
– A gimnáziumban megtanultuk az összes Led Zeppelin-számot, és az első iskolai zenekart is mi alapítottuk. A testvérem, Gábor a világ egyik legjobb dobosa lett. A Kilián György Gimnáziumba jártunk, ahol a tanárok fegyelmit adtak azért, „mert hosszú a hajad!”. Tehát nagyon nehéz volt akkor szembemenni azzal a társadalommal, mert tele volt előítéletekkel, és csak azt fogadták el, amit ők elvártak, ami kicsit is lázadónak számított, azt elítélték. Többeket be is vittek március 15-én, pedig csak egy kokárdával mentünk a Váci utcában megemlékezni 1848-ról. 

– Kedvenc albumom a Bikinitől a Temesvári vasárnap. Ez a koncertfelvétel a rendszerváltás időszakában erősen megjeleníti azt a csodálatos hangulatot, amelyet a koncert közönsége átélt. Milyen volt a temesvári vasárnap? 
– Erdély ugyanazt jelenti nekem, amit mindenkinek kellene, hogy jelentsen. Szeretetet, békességet. Ha magányos vagy, vagy valami nyomja a szívedet, keresd fel Erdélyt, és biztos, hogy találsz valami gyógyírt a gondjaidra. Írtam is egy lemezt Erdély előtt tisztelegve, és aki eddig nem találkozott az erdélyi atmoszférával, a lemezből megtudhatja, milyenek az emberek arrafelé. 1990. február 24-én és 25-én Temesváron adtunk két felejthetetlen koncertet. A mai napig alig tudom feldolgozni azt a sosem múló szeretetet, amit ott kaptunk. Köszönet érte a közönségnek, a szervezőknek és egy kicsit magunknak is, hogy megtettük a tőlünk telhető maximumot, átadtuk az anyaország szeretetét, ölelését nekik. Egy rockkoncerten általában az emberek ordítoznak, lökdösődnek, és közben nagyon boldogok, de akkor ott ötezer ember sírt… Ilyet ritkán láttam, úgyhogy mi is könnyekre fakadtunk. Először azt gondoltuk, hogy de jó, megyünk adni valamit, és kiderült, hogy mi sokkal többet kaptunk ott Erdélyben, mint amit adni lehetett. Azt a fajta szeretetet, amit addig sose éreztünk. Egy aradi újságírónő odajött hozzám a buli után, és azt mondta, hogy „uram, mi itt két hónapja kikiáltottuk a szabadságot, de ma éreztem magam igazán először szabadnak”. Apám gyerekkoromban mindig mesélt Erdélyről, és el szerettem volna mondani neki akkor, hogy egy jó dal és a szeretet összekovácsol embereket. De már nem tudtam elmondani, mert mire hazaértünk a temesvári koncertről, meghalt. 

– Tavalyi évben hunyt el Török Ádám, aki jelentős szerepet játszott az ön életében. Melyik a legmeghatározóbb élménye vele kapcsolatban? 
– Török Ádámmal kapcsolatban minden esemény, találkozás meghatározó élmény volt számomra. Én hamar belekeveredtem abba a baráti körbe, amely nem volt a kommunista éra kedvezményezettje – ebbe a körbe tartozott Nagy Feró és Török Ádám is. Gyönyörű az a szöveg, amit Török Ádám énekelt, hogy „Sirályok fel, szabad madarak, vad vihar elől, magasra szálljatok!”. A tabáni május elsejei LGT–Mini, az ifjúsági parki P. Mobil–Mini és a vasárnaponkénti Bem rakparti koncertekből és Ádámtól sokat tanultam. Elszakíthatatlan barátság kötött minket össze, és távozásával óriási űrt hagyott maga után. A Vissza a városba, az Asztalhoz leültem, a Kereszteslovag itt él örökre a szívünkben. Nekem az volt a szándékom a hetvenes, nyolcvanas években, hogy lemezközelbe juttassam azokat az embereket, akiknek korábban nem sikerült oda jutni: Török Ádámot, Vikidál Gyulát, Nagy Ferót. 

– Az Adj helyet magad mellett és a Közeli helyeken több generációnak is meghatározó élmény a Bikini együttestől. Önnek melyik a kedvenc Bikini-száma? 
– Mindegyik Bikini-számot szeretem, mindegyik a gyermekem, de mégis a Közeli helyeken a leginkább kedvelt dalom. 1989-ben fogant és született, a rendszerváltás feszültségében. Rengeteg személyes emlék fűződik hozzá, szerelmek, válások, utazások – vagyis az életem, ahogyan kinézett 1989-ben. 

– Ha azt mondom, rendszerváltás, melyik a legmeghatározóbb élménye? 
– A Tom Tom Stúdióban épp a Közeli helyeken című lemezünket vettük fel, amikor is a szünetben a televízió közvetítette Nagy Imre temetését, azon belül Orbán Viktor beszédét. A beszéd elég forradalmi hangulatú volt, elhangzott benne minden, amit mi csak szerettünk volna kimondani, de nem mertünk. A rock and roll ettől kezdve megszűnt egyedüli lázadónak lenni, Orbán Viktor szónoklata felülírt mindent, ami addig tabu volt. Attól a pillanattól kezdve azt mondtuk, amit akartunk. Ott ért véget a görcs és a feszültség. Szabadság lett. 

– A közelmúltban újraválasztották az Artisjus elnökének. Melyek jelenleg a legjelentősebb feladatok a szervezetben? 
– Feladatok, teendők folyamatosan vannak, most a legfontosabb, hogy az inflációt próbáljuk meg utolérni, és ennek szellemében beszedni és felosztani a jogdíjakat, hiszen egyetlen olyan zenész sem kerülhet hátrányos anyagi helyzetbe, akit megillet a jogdíj. Készülünk az új és régi testületeink újraszervezésére, továbbá a tavaszi díjkiosztó gálánkra, amit a Magyar Zene Házában tartunk már évek óta. A díjat előadóművészek és zenetanárok kapják, olyanok, akik művészeti tevékenységük során előtérbe helyezik a kortárs magyar műveket, és küldetésüknek érzik, hogy minél szélesebb közönséghez juttassák el azokat. 

– Ön adta át 2024-ben a Petőfi Zenei Díj Életműdíjat Hobónak. Milyen volt az ünnepség? 
– Hatalmas show-műsor keretében kapta meg Földes László, ismertebb nevén Hobó a díjat. A magyar pop- és rockszakma számos jeles képviselője lépett szín­padra, és dalokkal köszöntötték őt. Mások mellett Wolf Kati és Takáts Tamás is fellépett. A díj átadása után az ünnepelt láthatóan meghatódott, és köszönő beszédében méltatta a jelen lévő muzsikusok magas színvonalú előadását. Az őszinte öröm maradandó élmény mindannyiunk számára. A Petőfi-életműdíj átadása immáron nyolcadik alkalommal zajlott magas színvonalon, köszönjük a rendezőknek és a szereplőknek. 
– „Ha együtt zeng a zene a szöveggel, kinyitom a kapukat” – nyilatkozta a Dal 2024 zsűritagjaként. Milyenek a mai, a versenyre benevező fiatalok? 

– Minden vetélkedőműsor emelkedett, érzelmekben gazdag verseny. A résztvevők egyformán készülnek a győzelemre, de ne felejtsük el, hogy mindig csak az első helyezettről beszélnek az emberek. Ezért érdemes kihozni magukból a maximumot, hátha sikerül megnyerni a Dal első helyezését. A résztvevők felkészültek, mindenki a maga színvonalán, persze, de érezni a győzni akarást. Mindenkinek drukkolunk, és kérjük, hogy ne izguljanak, adják magukat, és mindenkinek meglesz majd a megérdemelt kitüntetése. 

– A Bikini együttes 40 éves jubileumi koncertet tartott tavaly. 
– „A végtelen égen a csillag a ránc, / csak elkopik egyszer a nyakból a lánc / csak úgy van az élet is, mint a mosoly / elkopik emberek arcairól.” Ezekkel a sorokkal köszöntünk el a 40. évfordulós koncertünk végén. Akkor úgy gondoltam, ennél nem lehet nagyobbat mondani és játszani. Tévedtem. Tavaly májusban ismét sikerült, ugyanott, az Arénában, ahol több mint tízezer ember énekelt velünk együtt a kétórás koncerten. Köszönjük nekik!