Életre nevelnek a versenyek

Kokas Katalin Liszt Ferenc-díjas hegedűművész zenészcsaládban felnővén gyerekkora óta a zene bűvöletében él, akárcsak a férje, Kelemen Barnabás Kossuth-díjas hegedűművész. Az iskolapadból kikerülve összekötötték életüket: boldog házasságban élve nevelik négy gyermeküket. Emellett több ezer zenészpalánta mesterei, mert túl azon, hogy folyamatosan koncerteznek, a világ számos pontján tanítanak, mindkettőjük hivatása a pedagógia.

PortréPuskás Kati2024. 03. 24. vasárnap2024. 03. 24.
Életre nevelnek a versenyek

Legfőbb gyereknevelési elvünk a példamutatás, hiszünk abban, hogy a gyerme­keink elsősorban azt követik, amit a szüleiktől, családtagjaiktól látnak. A tanítás fanatikus szeretetét mi is a felmenőinktől hoztuk, akik nem csak kiváló zenészek, de szenvedélyes pedagógusok is. Gyerekkorunk óta ezt szívtuk magunkba – mesél indíttatásukról a művésznő, aki ötévesen kezdett hegedülni és nemzetközi ívű zenei karriert futott be. 
Tizenegy évesen nyert felvételt a Zeneakadémia előkészítő tagozatára. Tizenhat éves korában a nagy hírű Fenyves Loránd osztályában tanult tovább Torontóban. Visszatérve, Perényi Eszter növendéke lett a Zeneakadémián. Kitüntetéssel diplomázott. 
A nemzetközi zenei versenyek folyamatosan végigkísérték tanulóéveit. Legfontosabb a Nemzetközi Szigeti József Hegedűversenyen elért első helyezése, valamint a Kelemen Kvartettel szerzett három nagydíjuk: az Olaszországi Borciani, a Melbourne-i és Pekingi Kvartettversenyeken is elsők lettek. 
Mind szólistaként, mind kamaramuzsikusként gyakori vendégszereplője a világ jegyzett koncerttermeinek. Megannyi CD-fel­vé­telt is készített, férjével együtt a legutóbbi nemzetközi Gramophon Díjat is elnyerte. 


Fontos a zenetanulás 
„Amelyik gyereknek már az anyukája hasában és születése után is folyamatosan énekelnek, várhatóan előbb énekel majd, mint beszél. Ez rám és a gyermekeinkre nézve is így volt. Hisszük, hogy a kicsiknek sikerélményre van szükségük. Ha odafigyelnek rájuk, meghallgatják őket – amikor énekelnek vagy verset mondanak –, fürdenek a boldogságban, katarzist élnek át. A zene, a színpad örömöt ad annak is, aki adja, és annak is, aki kapja a művészi élményt. A hangszertanulás rendkívül sokrétű tudáshalmazt, fejlődési lehetőséget nyújt. A nagycsoportos óvodáskor az ideális a hangszeres kezdéshez, a finommotoros mozgások is ekkor fejleszthetők a leg­­jobban, a gyermekek lelkileg pedig rendkívüli módon fogékonyak a művészetek és elsősorban a zenei hangok, melódiák iránt! 
Kötelességünk kinyitni őket, méghozzá a klasszikus zene és az ősi népzene irányába. Boldog szülő az, aki a gyermekét zenekarban vagy kórusban tudhatja biztonságban az érzékeny kamaszkorban! A zenélés esélyt ad a gyerekeknek az érzéseik kifejezésére, és vigaszt nyújt a hétköznapok terhei alól, ha kell. 
Zenét tanulni akkor is fontos, ha valaki nem ezt a pályát választja. Sok orvos, jogász barátunk muzsikál együtt szabadidejében, nagyszerű ilyen kamarazenekarokat ismerünk világszerte.” (mosolyog) 
Kokas Katalin ugyan a kezdetektől elhatározta, hogy a zene lesz a hivatása, balanszként sporttagozatos iskolában nevelkedett, és a sportversenyek is az élete részét képezték. Országjáró mesterkurzusaik célja segíteni a zenetanárok munkáját alap- és középfokon. 
„A Fesztivál Akadémia Budapest (FAB) az alapfokú képzést karolja fel, ezáltal tehetségkutató is, segítséget akar adni a gyerekeknek és tanáraiknak. Úgy véljük, hogy a fészekbe kell menni, nekünk kell odautazni! Hihetetlen sűrű időszakon vagyunk túl: a FAB Országjáró Mesterkurzus-sorozatunk kétszá­zadik állomásán elmondhatjuk, hogy ezer­négy­száz gyereket tanítottunk az elmúlt két évben országszerte és határainkon túl. Mindez ingyenes a gyerekeknek, a tanároknak és az intézményeknek is! Ezen felül a júliusi nyári fesztiválunkon tíz napon át tartottunk háromszáznegyven diáknak ezeregyszáz(!) ötvenperces órát. Huszonöt országból sereglik hazánkba a FAB hívó szavára a külföldi és magyar egyetemisták krémje, a jövő… A Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatja a FAB egész éves tevékenységét, melyet ezennel is köszönünk. 
A műhelymunka intenzitásának az eredményei máris mérhetők, a zenei versenyek szintjében komoly pozitív változás történt. Lépést kell tartani a XXI. századdal! Kinyílt a világ és őrületes a verseny, már egy zenekari állásért is nagy harc folyik. Erre pedig minél előbb fel kell készítsük a gyermekeinket. Minél fiatalabbak, annál inkább örömforrás számukra a megmérettetés, játéknak tekintik, boldogan gyűjtik az érmeket, elismeréseket. Barátságok köttetnek, együtt muzsikálnak, felfelé húzzák egymást. Ahogy érnek, egyre nagyobb bennük a megfelelési vágy és a felelősségvállalás. Azért vonjuk be őket ilyen fiatal korban, hogy hozzászokjanak a közeghez, és idejekorán elkezdjenek hajtani, saját magukból kihozva a legtöbbet. Felelősek vagyunk értük. 
Idén nyáron is megtartjuk immár a kilencedik budapesti zenei fesztiválunkat, a IX. FAB Summerfestet – július14. és 21. között –, ahová mindig csodálatos, nemzetközileg elismert szólistákat hívunk, akik minket is inspirálnak és felfelé húznak. 
Az irodalom most is fontos szereplő lesz: Alessando Baricco életében először jön Magyarországra, és az új, még nem publikált könyvéből is hallhatunk majd részleteket. 
Április 12-től pedig indul a legkisebbeknek szóló II. Halász Ferenc Országjáró Tehetségkutató – hat régióban, köztük Kolozs­váron is –, amelyen 6–16 éves kortól mé­ret­tethetik meg magukat a zenélni tanuló gyerekek.” 


Tevékeny család 
Katalin elárulja azt is, hogy sokat köszönhet a családjának, és volt mit ellesni a női felmenőitől is. „Nagy hatással lehet a jövőnkre, hogy honnan jövünk. Sokat köszönhetek a szüleimnek, a nagymamámnak. Anyukám – aki szintén zenész, zenetanár – zseniális szervezőként egyengette az utamat, a test­véreim útját, és ugyanígy támogatja az összes unokáját tökéletes összhangban apukámmal. 
A közel kilencvenéves nagymamám a mai napig egy sziporkázó, küzdő jellem, mindezt veleszületett bölcs pszichológusérzékkel vegyítve, asszonytornát és teniszedzéseket tart a mai napig. Tanítványai ragaszkodnak hozzá, szeretettel veszik körül. Számomra csodálatos példakép. Ő is mindenben támogat minket, az unokáit és a dédunokáit is.” 
A művésznő örömmel és büszkén mesél a gyermekeiről. „Hanna lányunk húszéves, színésznőtanonc, legutóbb a Duna Televízión márciusban leadott Majdnem menyasszony című játékfilm főszereplőjeként láthattuk. Korán megtalálta a színpad, csak tizenhat éves volt, amikor Shakespeare Rómeó és Júlia főszerepét játszhatta Eperjes Károly rendezésében. Szereti a kihívásokat. Jelenleg a világ tíz legjobbja közt számon tartott színiakadémián tanul Glasgow-ban. 
Gazsi fiunk a napokban töltötte be a 16. életévét. A zenészgyerekek »Roxfortjának« is nevezett londoni Yehudi Menuhin Schoolban tanul. Különleges hely, ahová a szülők csak külön engedéllyel léphetnek be. Bizonyos terekbe egyáltalán nem is lehetséges. A fiunk szobáját eddig még nem nézhettük meg. Gazsi is tudja, hogy a versenyzés gyöngéd nyomás arra, hogy önmagából a legjobbat hozza ki az ember. Aki így versenyez, az örül a mások sikerének is, mert tisztában van vele, hogy mennyi erőfeszítés van mögötte. Legutóbb, 15 évesen a Nemzetközi Bartók Hegedűverseny egyedüli magyar döntőse és különdíjasa volt, amire nagyon büszkék vagyunk. 
Olga hatéves. A hegedű, a zongora, és a balett bűvöletében él és imád iskolába járni. Zsiga hároméves, kétéves kora óta van hegedűje. Van érzéke a pódiumhoz (mosolyog), másfél évesen felpattant az asztalra és örömmámorban úszva, kristálytisztán elénekelte a Himnuszt. A gyerekeink belenőttek az életformánkba, tíznapos koruk óta járják ve­­lünk a világot.” 


A boldog házasság titka 
Katalin házastársa, Kelemen Barnabás világhírű hegedűművész. Közel három évtizede házasok, és rendre megkapják a kérdést, hogy mi a titok. 
„Fontos, hogy újra és újra rá tudunk csodálkozni egymásra. Talán a zene…? Általa újra és újra bele tudok szeretni a férjembe, akkor is, ha együtt játszunk, és akkor is, ha csak nézem, hallgatom, ahogy zenél. Amikor az ember muzsikál, mindenét odaadja. Ott van tisztán, nyíltan az érzéseivel, amit megoszt a hallgatósággal… A közös katarzis élménye, amikor kamarázunk, főleg, amikor Bartók vonósnégyeseit játsszuk együtt, azt hiszem, minden alkalommal mérföldkő az életünkben. Mindkettőnk igénye, hogy a másik a lehető legjobban játsszon. Törekvésünk mindig többet, mindig jobban, mindig fölfelé. Könnyen vagyunk elégedetlenek az eredménnyel, mindig lehet jobban, sohasem elég, soha sincs egy darab »kész«. Mind a ketten szenvedélyesen szeretünk tanítani, és szívügyünk a Fesztivál Akadémia Budapest, hiszen a csapatunkkal együtt képesek vagyunk a jövőt formálni, nagy a felelősség!" 
 

 

Ezek is érdekelhetnek